KARÁCSONY A SOLYMÁSZOK LEGNAGYOBB ÜNNEPE           (reflexió e témakörben megjelent írásokra)

 

MSE cikk/3/KARÁCSONY A SOLYMÁSZOK LEGNAGYOBB ÜNNEPE/1/BOGYAI FRIGYES/

 

Előszó: Írásom  Fehér M. Jenő: középkori magyar inkvizíció c. tanulmányaihoz  hozzászólásként készült. A szerző később  pontosítja a latin nyelvről készült fordítását, mely szerint a sámán helyett táltost kell érteni .

Hazánk ismét abba a lelki állapotba került, hogy mással nem tud dicsekedni, mint dicső őseinkkel  s minden ami dicső azt magyar eredetűnek vélünk , magyarázunk.. Ebbe a fogalomkörbe ismét belekerült a solymászat a kerecsen és a turul legenda is. Tanulmányaikban többen foglalkoznak a sólymok a solymászat szakrális jellegével.

Fehér Mátyás Jenő hatalmas munkát végzett a Kassai Kódex  sámán pereinek feldolgozásával. Elemzése alapján betekintést kapunk a magyarság ősi hitvilágába, sámánjaik magas színvonalú tudásába  és hagyományaink, hitvilágunk megőrzésében vállalt szerepükre.

E perek jegyzőkönyveiből tudjuk meg, hogy a XIII. SZ. elején a sámánhit egyik legnagyobb ünnepe a téli napforduló, a fény, a nappalok  meghosszabbodásának az ünnepe volt, mely a keresztény vallásba   mint karácsony épült be.  Ennek az ünnepnek a solymászati vonatkozásait ismerhetjük meg e perekből.

Erről így vallott 1245-ben  Dala fia UNDO perében  Rufus segesvári polgár . „Krisztus születése ünnepén, a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják.”.. OBOL  várjobbágy szerint:..”Ekkor a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait amiket a sámánok  megáldanak.” Kisszer Mihály szerint: ..”. a régi hitűek Urunk születése napján tartják a sólyom  ünnepét.”. Ágota özvegy, Ithe sámánról vallja: „ Amikor Karácsonykor a fiatalság az első új sólymokat felrepíti, szokott énekelni és buzdítani az ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat emlékezetéből soha kiveszni ne hagyja.” Boksa védelmében Kozma a következőket mondja:..” in festo falkonarium vulg ar ekarasun dicto”.. a szerző ezt  így fordítja .a solymárok ünnepén melyet a népnyelven karácsonynak hívnak. Az én fordításomban ez egy kissé másként hangzik.. a solymászat ünnepén,, melyet népiesen karasun-nak hívnak. A karasun egyáltalán nem biztos, hogy karácsonyt jelent. Mivel a pusztai – solymászó népek nyelvében a KARA ma is sötétet (feketét) jelent értelmezhetjük ezt sötét napnak, vagyis az év legsötétebb napjának  is.  Ha Gyarmathy Sámuel (az összehasonlító nyelvészet megalapítója -1799)  magyarázatát nézzük  keretsen,keletsen latinul GYRFALCO  , kretset, GERETSUN oroszul.  A GERETSUN  KARASUN  szavak  összefüggésének a  vizsgálata tovább finomítaná a téli napforduló  ünnepéről  kialakuló emlékeinket. Mindezen  még bizonyára sok vitát indukáló állítások  nem érintik azt a tényt, hogy  Őseink  ezen a napon a sólymok a solymászat ünnepét tartották. Az eredeti  forrásmunkák szakszerű elemzésével bizonyára több , számunkra értékes solymászati emlékre is bukkanhatunk.

Sajnos e témakörök újkori  kutatóinak a többsége sem solymászati, sem solymászattörténeti, sem ornithológiai ismerettel nem rendelkezik/rendelkezett/. Pedig e nélkül sem a TURUL, sem a KERECSEN kérdésről szakszerű véleményt nem lehet kialakítani, nemhogy megalapozott, kiforrott álláspontot. Egy- egy szó szövegkörnyezetéből való kiragadása is gyakran hibás következtetésre vezet. Még felsorolni is nehéz lenne a karácsony-kerecsen szavak eredetére megfejtésére kidolgozott elméletek számát.

Annak érdekében, hogy a KARÁCSONY-KERECSEN  témakörben kifejtett teória sok apró hibáira rávilágítsak, solymászati szempontból  térek ki az egyes témakörökre. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy én ezt az összefüggést elvetem, csupán azt, hogy  nem lehet egy állítást hibás összefüggésekkel indokolni .

 Egyes kutatók megfogalmazása szerint az ifjak ezen az ünnepen veszik le a fiatal sólymok fejéről a szemüket eltakaró sapkát , akik ekkor látják meg a fényt, majd ez után reptetik föl a sólymokat. A megfogalmazások azt sugallják, hogy ez ideig szemük le volt takarva. Az igazság az, hogy a sólymokat naponta kell röptetni, tanítani, hogy egészségesek maradjanak és elengedve gazdájukhoz visszarepüljenek. A sapkázás a szemek letakarása a ragadozók (sólymok, sasok, gepárdok, stb) idomításának egy ősi módszere, melynek segítségével kizárjuk a külvilág vizuális zavaró hatásait és ezzel elősegítjük a tanultak bevésődését. Az a fiatal madár amelyet fél évig  sapka alatt tartanak és naponta nem röptetnek, az nem tud fölrepülni és fél minden vizuális ingertől.

Kezdjük a ragadozó –ill. solymász madarak elnevezésével.

Azt tudjuk, hogy a népi nyelvben tájegységenként más volt a neve egy egy madárnak. pl.: héja héjja, hejő , tikhordó kánya stb. A ránk maradt solymász témájú írásos emlékek is –a solymászathoz nem értők számára - értelmezhetetlenek. Vegyünk néhány példát:

Balassi a híres solymász így ír versében:

„Szép sólymok, vad rárók kiket madarászok

    tanítanak viselnek..”

1564-ben I.Miksa király a nyitrai püspöktő kér: „ sólymokat az ölyveknek abból a fajtájából, amelyeket basztardnak, vagy kéklábúnak hívnak.”

1577-ben Székely Mihály kér: ..”afféle madarászt, ki  ráróval és vizslával tudna madarászni..”

1550-ben Mária királyné /II. Béla özvegye/  Belgiumból ír Thurzó Ferenc nyitrai püspöknek. „Az elmúlt években szíves volt nekem ölyveket küldeni. Most megint kellene Nyitra-vidékéről, mert az ottani ölyvek kiválóak és igen magasra szállnak.”

E  sokféle kifejezés mind- mind a ráró sólymot, mai elnevezés szerint a kerecsent  jelenti.

Az önálló nemzetté válásunk idején – hisz előtte 150 évig török, majd 350 évig az osztrák birodalom részei voltunk, nemességünk túlnyomó része nem beszélt magyarul, tudósaink nyelve pedig a latin volt – szükségessé vált a magyar nyelv megújítása és a tudományos ismeretek rendezése. Az ornithológia területén ezt Petényi  Salamon végezte el. Mivel solymászati ismeretei egyáltalán nem voltak, e témakör alapos megismerésébe kezdett. Ennek alapján készült el az akadémiai székfoglaló értekezése  -1848-ban - a sólymokról és a solymászatról. A kor tudományos ismeretanyagának elsajátítása ellenére –többek között - problémát jelentett neki a falco cherrugh  magyar nyelvű elnevezése. Először a nyelvemlékeinkben és a híres Nyitra vidéki sólyomtermő helyeken használt RÁRÓ sólyomnak nevezte el – helyesen. Azonban felfedezte hogy egy Duna fölé hajló szikla neve rárós, ebből azt a téves következtetést vonta le, hogy ilyen helyen csak halászsas fészkelhet. Ennek alapján a halászsast elnevezte rárónak , a ráró sólymot pedig kerecsennek. A  halász sas nevét később korrigálta a ráró kerecsen neve azonban már  beépült a tudományos rendszertanba és ennek alapján a köznyelv is átvette, így  VÖNÖCZKY SHENK JAKABNAK a Madártani Intézet igazgatójának  ragadozó madár ismereti és solymászati - kutatásokkal  is alátámasztott - érvei ellenére a magyar nyelv ma már a ráró sólymot , mint kerecsent ismeri. Ennek a névcserének köszönhetően a solymászatban járatlan nyelvészek, történészek és amatőr kutatók, gyakran téves következtetéseket vonnak le.

Solymászoknak és nyelvészeknek is sok segítséget nyújthat a vadászmadarak angol  megnevezése.

Annak ellenére,  hogy az angolok a sólyom szóból képezik a solymászat kifejezés,  falco-falconry, megtartották a hawk –magyarul  ölyü szót is és használják a solymászat megjelölésére hawking, valamint az egyes madárfajok megjelölésére  sparrowhawk-verebész ölyü(KARVALY),  goshawk-tikász őlyü (héja), peregrin hawk-vándor sólyom, grouse hawking-grouse solymászat mindezen elnevezések alapján már megérthetjük az egykori solymászok leveleiben szereplő madár megnevezéseket. A nyelvújítás  a tudományos rendszertan egyértelműbbé tette a solymászattal  kapcsolatos kifejezéseinket, azonban csökkent nyelvi gazdagságunk. Ezért nem lehet megfelelő solymászati madarászati ismeretek nélkül a mai madár elnevezéseket az elmúlt időkre visszavetíteni.  A forrásmunkákban szereplő ölü-ölyü szót a kutatók szinte kivétel nélkül ölyvnek fordítják és a legtöbben egerész ölyv-ként értelmezik, ezért a forrásmunkák kritikai elemzése nélkül hibás következtetéseket vonnak le.  Sajnos sok jótollú teória gyártó számára a sólyom, az ölyv, az ölyü, a sas, a kánya, a héja csupán egy –egy madárnév. Nem érzékelik az egyes madárfajok közötti madarászati és szakrális különbséget.

Közkedvelt tévedés, hogy a mi  „kerecsen” sólymunkat azonosítják a turul madárral. Ezt a teóriát támasztja alá Dúcz László A köztünk élő Turul madár című kitűnő munkája.  Ez annyiban igaz, hogy mindkettő sólyom. Ez a hipotézis igen hasznos volt a magyar ragadozó madár védelem megerősödése szempontjából. Nemzeti büszkeségünket növelte-növeli , hogy mi rendelkezünk  a világhódító hun ATTILA              és a Kárpát- medencét elfoglaló ÁRPÁD  családjának  szent madarával a turullal. Sőt védelmi munkánknak köszönhetően hazánkban fészkel  e madárfaj európai állományának meghatározó hányada. Állománya világviszonylatban is jelentős. E teóriát még azzal is megerősítették, hogy a magyarok addig jöttek Ny-ra ameddig a „kerecsen-turul” sólyom fészkel. Ez a teória a később közölt adatok alapján nem látszik megalapozottnak.

Időnként zavart okoznak a  vadászsólymokhoz  kapcsolódó kifejezések is .Adott szövegkörnyezetben jelentheti a vadászatra betanított sólymot, másrészt a nyelvújítás óta  a falco rustikolus-ok neve, melyet tőlünk keletre és délre turulnak(toghrulnak),  zombornak (sunkárnak), krecsetnek, tőlünk nyugatra és északra gerfalknak, gyrfalconak , jaktfalk nak, jagdfalcnak neveznek. Ez utóbbi fordításából kapta a vadászsólyom nevet.

A továbbiakban az egyértelműség kedvéért  a  falco cherrugh-ot rárónak, a f. rusticolust  vadászsólyomnak nevezem. Az egykor Európa-hírű sólymokat adó Felvidéken a mai Szlovákia területén e madárnak változatlanul ráró a neve.

Azt tudjuk, hogy őseink korában sem volt gyakori madár a vadászsólyom. Ritkasága, kitűnő tulajdonságai következtében csak vezető  törzs, család totemállata lehetett. A hófehér vadászsólymokat egy-egy meghódolt nép ajándékaként említik a források, illetve ábrázolják a miniatúrák. E madarak faji meghatározásához, különböző elnevezéseihez forrásmunkák is rendelkezésre állnak.

Dzsühangüsha évkönyvben írják: Dzsingisz-kán két fia Dzsagatáj és Oktáj  turulokkal hattyúkat zsákmányol.

Ali Sereffendin szerint  Timúr Lenk  turulokkal vadászott hattyúkra.

Abughazi  munkájából tudhatjuk meg , hogy Urusz Inall kirgiz fejedelem követei gyönyörű fehér vadászsólymokat vittek Dzsingisz kánnak amelyet a türkök sungarnak, az oroszok krecsetnek hívnak. Ugyan akkor Dzsingisz kán fiai pedig turulokkal vadásztak hattyúkra.

Taymur Mirza solymász könyvéből  tudjuk, hogy Bahram Gur (420.-438) perzsa uralkodónak tughralt hoztak a távoli –valószínűleg- mongol vidékről.

E madarak faji meghatározásánál  le kell szögeznünk e madarak nem  lehettek ráró sólymok ,mert azokon a területeken  ahol a turult, a sunkárt és a krecsetet  használták,  ezrével fészkeltek a rárók, azokat a solymászok jól ismerték, gyakoriságuk miatt sem lehettek fejedelmi ajándékok, másrészt a rárók nem hattyúfogó sólymok. Még elképzelni is  lehetetlen, hogy egy hódoltatott, vagy egy kényszer szövetségre lépő nép  amelynek sorsa a hódítók kezében van a  hódítók vezetőjének egy olyan madarat visz fejedelmi ajándékba  amelyből az adott területen ezrével fészkelnek, s bármely madarász annyit foghat amennyit akar. A turulos Attilának olyan szakrális tekintélye volt, hogy közvetlen környezete sem mert szemébe nézni.  Timur Lenkről tudjuk, hogy a neki ellenszegülő Bagdadot leromboltatta és 90 000 fogoly levágott fejéből építtetett piramist. Ez csupán egy volt büntető-hódító hadjáratainak. Érdekes lenne megismerni, hogy a magyar követek milyen ajándékokkal és ígéretekkel tudták rávenni Timur Lenket Szulejmán szultán elleni sikeres hadjáratára.  Azt a mai kor embere sem gondolhatja komolyan, hogy jóindulatának elnyeréséért egy „közönséges”  ráró sólymot vittek volna neki ajándékba hiszen Ő is szívesen vadászott hattyúkra sólymaival. Hogy egy turul ajándékozás presztizsét jobban tudjam érzékeltetni  idézek  Firdauszi költeményéből melyben Bahram Gur – kit solymász sikerei alapján a darumadarak urának neveztek-solymászatát is megörökíti - 

„A LEGSZEBB EGY ÉJSZIN MADÁR VOLT, MELYET

A SÁH MINDEN MADÁRNÁL JOBBAN SZERETETT.

A KÉT LÁBA ÉJSZINŰ VOLT, CSŐRE MEG

MINT ARANY A LAZÚRON FÉNYESKEDET.

EZ ÉJSZIN MADÁRNAK TUGHRAL VOLT A NEVE

MINT VÉRREL  TELT KÉT SERLEG  ÉGETT A SZEME.

A KÍNAI NAGYKÁN AJÁNDÉKA VOLT,

TRÓNT ÉS DRÁGAKŐ-SÁH FEJÉKET CSATOLT

AZ HOZZÁ S ARANYLÁNCOT, TOPÁzKÖVET,

HARMINC FÜGGŐT, NEGYVEN KARPERECET.”      

A Vefik féle török szótárból tudjuk,, hogy az oguzoknál -a híres solymász népnél- turul volt a fejedelmi jelvény. A hat nemzetség mindegyikének egy-egy solymász madár volt a törzsi jelvénye: Szongur (más nyelveken:zongor, sunkár, krecset, jagdfalk, vadász sólyom), Togan, Csakír(magyarul kerecsen ill. ráró), Sahin, Kartal, Tavzsandzsil. E törzsi jelvény felsorolásból is kitünik hogy más-más madár a turul, a kerecsen (ráró) és a mai magyar elnevezés szerint vadász sólyomnak nevezett madár.                                                                                                                          

Ny-i solymász irodalomból ismerjük, miszerint Európában is szigorúan szabályozták, milyen rangú ember milyen sólyomfajjal vadászhatott, vadászsólyommal / tehát turullal, zongorral, krecsettel, geerfalkal, jagdfalkal/ csupán a királyok vadászhattak. Ebben a hierarchikus sorban a ráró(falco sacer) csupán a negyedik helyen szerepel. Ugyan úgy ahogy  a pusztai népeknél csak a vezető családnak lehetett vadászsólyom a „totem” állata. A középkori Európában is  királyi-fejedelmi ajándéknak számított egy-egy vadászsólyom megszerzése. Törvények szabályozták beszerzését. A vándorsolymászoktól is csak a királyi udvar vásárolhatott vadászsólymokat. A Johaniták azzal a feltétellel kapták meg V. Károlytól Málta szigetét, hogy cserében évente tartoznak egy fehér sólymot küldeni. E madarak beszerzésének, tartásának diplomáciai szerepének megértéséhez sokat segít az orosz solymászatot is bemutató „Carszkaja Ahota”.

Madártani kutatók is meg próbálták fejteni  milyen madár lehetett a pusztai népek által használt  és nagyra becsült mítikus solymász madár a turul?

E sólyomfajt 1892-ben Meizberg írta le először. E ritka sólyom faj a magas Altáj, Szaján, Tien San, Hangaj hegységek 2000 m fölötti arktikus régióiban fészkel Djementjev professzor irodalmi és helyszini   kutatásai is megerősítették Meizberg  állításait. Ő rendszertanilag a vadászsólymok közé sorolta be. (falco rusticolus altaicus), mint átmeneti fajt a rárók és a vadászsólymok között. A középkori európai solymász irodalomban mint havasi sólyom szerepel. A hazai és  Ny-európai  madarászok egy része újabban a rárók közé sorolja ezt a madárfajt. E vitát ma már genetikai vizsgálatokkal el lehetne dönteni.

Tehát a hun, magyar, oguz népek vezető törzsének,családjának totem állata , szent madara a turul madár az Altaj és néhány szomszédos hegység magashegyi  régióiban a gleccserek hűvös világában költ, igen kis egyedszámban. Ugyan ezen a területeken az alacsonyabb régiókban költött, s költ  a ráró sólyom keleti alfajának sok ezer példánya. A ráró sólyomnak tőlünk K-re balabán, bolobán ill. itelgi csikar ,cserek a neve.

Tehát a mi ráró sólymunk a TURUL madárnak csupán Ny-on fészkelő távoli unokatestvére, tehát a turult és az európai rárót egy madárfajnak (vagy alfajnak) tekinteni sem solymászatilag sem madártanilag nem tűnik megalapozottnak.

A következő  témakör amit meg kell vizsgálni : hogyan váltak a sólymok szent álattá?

Az emberiség ősidők óta tisztelte a fényt, a meleget adó napot, mely az égi magasságból sugárzott felé. A meleg a fény az eső a viharok mind mind az égi magasságból jött. Az emberek szerették volna kiismerni az ég akaratát, s ha lehet áldozatokkal elérni jóindulatát. Az Ég és a föld közötti közvetítő szerepet a népek hitvilágának nagy hányadánál a nemes ragadozó madarak látták el.

A burjátok egyik mondája szerint a jó szellemek sast küldtek a földre, hogy ő legyen az emberek sámánja, aki az ég és a föld között közvetítő. Mivel a sas nem tudott beszélni az emberekkel, hiába végezte jól a munkáját, tanácsot adni szólni nem tudott. A szellemek úgy segítettek rajta , hogy egy fa tövében alvó asszonyhoz küldték, akire rászállt és teherbe ejtette. Ő volt az első emberi sámán.

Sok  kultúrában ezt a közvetítő szerepet a nemes sólymok töltötték be,  akik pillanatok alatt eltűntek a végtelennek tűnő kék égben , majd a mindenség energiájával  feltöltődve, több száz kilométeres sebességgel  tértek vissza.  Az égbe törő, majd onnan visszatérő sólyom szimbolizálja a fényt, a meleget az életet adó Napot .   Az egyiptomiak sivatagi sólyomként jelenítik meg a napistent.  Az ókori uralkodók fejdíszét is  széttárt szárnyú sólyom díszítette, mintegy szimbolizálva a napisten általi kiválasztottságot(pártus, egyiptomi, méd?,türk)

Egy törzs egy nép sorsa nagyban függöt /függ/ vezetőjének rátermettségétől, tekintélyétől és a tekintélyt megalapozó kiválasztottságtól, ezért igen fontos volt a szakrális eredet. Ezt így fogalmazta meg Tch’ ou-lo  VII. sz.-i  türk kagán.: Az égen és földön, és minden helyen ahol a nap és a hold világít, még sohasem volt, hogy a kagán ne lett volna szent ember. Mennyire hasonlatos Kézai Simon megszólítása: „Leggyőzhetetlenebb és leghatalmasabb Urának III. Lászlónak Magyarország Dicső királyának…kinek dicsőségét a Nap és a Hold csudálja.”

Egy-egy dinasztia alapítójának eljövetelét álom jövendölte meg. Hunoknál, magyaroknál. oguzoknál turul, kirgizeknél, mongoloknál fehér sólyom (aksonkor). A „szent” kiválasztott családokba vetett hit olyan erős volt , hogy a pusztai népek még a XX. sz.-ban is igyekeztek valamilyen  Dzsingisz kán utódot (törét) vezetőül megválasztani. A birodalom és dinasztia alapító Timur Lenk is azt híresztelte magáról, hogy Dzsingisz kán  távoli leszármazottja ezzel is megalapozva uralkodói szakrális kiválasztottságát. A bolgár honfoglalást is  turulos-szakrális ősökkel rendelkező Attila ivadék vezette. Az Árpád háznak is több száz éves vezető szerepet biztosított tekintélye.  A turulos ősökkel rendelkező családok hatalmas birodalmakat hoztak létre. Attila a Ny-i  hun , az oguz-török szeldzsükök  Tugril bég /1038-1063/ vezetésével a szeldzsük, majd Ertoghrul fia Oszman Gázi ibn Ertoghrul /1281-1324/ az Oszmán birodalmat. Mint a fenti példákból is láthatjuk  a turulos(toghrulos) , zongoros(aksunkar-fehér sólyom) ősökkel  rendelkező családok képesek voltak kiválasztottságuknál, tekintélyüknél fogva világhódító birodalmakat létrehozni.

Sok pusztai népnél  a kiválasztott hatalma meghatározott ideig szólt, utána feláldozták. Más népeknél valamely feladat elvégzéséig tartott földi hatalma s ezután áldozták fel. Így lelke a kozmikus magasságból segítette népét, családját. Álmos sem jöhetett be a Kárpát medencébe , miután feladatát elvégezte  - népét elvezette új hazájáig - őt is feláldozták.

Ha hagyományainkat mondáinkat végig gondoljuk hasonlóságokat fedezhetünk fel a keresztény hitvilággal:                                                        

-          A kiválasztott eljövetelét  , megfogantatását  szakrális eredetét szárnyas lény  jövendöli meg.

-          A kiválasztott közvetít az ég és a föld között.

-          Miután földi feladatát elvégezte feláldozzák, népének (követőinek) az égi magasságból biztosítja támogatását.

-          A szent lélek ábrázolása madár formájában történik.

-          Utóda az Anyaszent Egyház  örökli a kiválasztottságot az égi és a földi hatalom közötti közvetítő szerepet. A keresztény uralkodók szakrális voltát  az Egyház közvetítésével biztosítja.

Egyes kutatók szerin az ókori ír katolikus ábrázolásokban a szentlélek még sólyom formájában van ábrázolva. A  vallások fejlődésen mennek keresztül és alkalmazkodnak a kor társadalmi erkölcsi szokásaihoz. Így változott az első szülött fiú feláldozása bárány áldozattá, majd „csupán” egy liturgikus aktussá. És így  változhatott a szentlélek sólyom ábrázolása szelídséget szimbolizáló galambbá.

Annak érdekében, hogy a keresztény  hitvilág az emberek számára jobban elfogadható legyen a megváltó születésének ünnepét a több ezer éves  hagyománnyal rendelkező napforduló időpontjára,  a fény ünnepére helyezték át.

E kis kitérő után térjünk vissza a kerecsen szavunkhoz.  A sokat idézett Kézai szerint:” a már említett pusztaság hegyvidékén kristály található és Gryfo nevű madárfaj fészkel, légerfalcnak nevezett madár, melynek magyar neve kerechet.” Ez az eredeti szöveg általam ismert fordítása. A szöveg értelmezése szempontjából solymászati ismeretek alapján is el kellene végezni egy forráselemzést.

Az én olvasatomban itt egy  és ugyanazon madárról van szó , csak a kor szokásainak megfelelően a madár faji pontosítása érdekében többféle elnevezését is említi. /Ugyan ezt olvashatjuk néhány száz évvel később:”sólymokat az ölyveknek  abból a fajtájából amelyet basztardnak, vagy kéklábúnak hívnak”./ Kézai nyugati műveltségű ember, jól felkészült solymász, tehát jól ismerhette a vadászsólymok Ny-i elnevezését. Ura ideje nagy részét a kunok között  solymászattal tölti. Solymász szenvedélye pénzérmein is látható. A nemrég  beköltözött kunok  is jól ismerhették az Uraltól a Kárpát medencéig húzódó területen krecsetnek nevezett madarat.

 

 

Gryfo a Gyrfalco régies alakja, a legerfalc valószinűleg a jägerfalc-nak felel meg a kerechet az orosz krecset magyarított változata, hisz a magyar nyelv nem szereti a mássalhangzó tolulást. E három név mind mind a vadászsólyomnak  a neve. Tehát Kézai  azt írta le , hogy azon a területen az igen ritka , nagyra becsült és értékes  vadászsólymok költenek. A későbbi levelezésekből is láthatjuk, hogy a gyakori fészkelő ráró sólymok fészkelő helyeiről is mindig említést tesznek./nyitrai kéklábúak/. Egy-egy adománylevélben külön rendelkeznek az ott fészkelő sólymokról.

A magyarok a honfoglalás előtt hosszabb időt töltöttek az orosz sztyep-vidéken ahol megismerkedhettek a krecset szóval.  Abughazinál is olvashatjuk, hogy sólyom ajándékozások és diplomáciai kapcsolatok révén az egész eurázsiai pusztán a solymászok jól ismerték a nagyra becsült vadászsólymok különböző elnevezéseit . A honfoglalás után is élénk kapcsolatot tartottunk fen e területek népeivel. A kijevi fejedelemséggel stratégiai kapcsolatban is voltunk, melyet házassággal erősítettünk meg. A magyar követeknek is nagy szerepük volt abban hogy a szenvedélyes hattyúfogó sólymász Timur Lenk megtámadja és legyőzze a hatalmas és rettegett Szulejmán szultánt. A hazánk területére később érkező pusztai népek is magukkal hozták magas színvonalú solymász kultúrájukat és krecsetjeiket is. A folyamatos és élő kapcsolatokat jellemzi, hogy Mátyás király is kapott orosz földről vadász sólymokat. Az egészen Angliáig eljutó vándor solymászok madaraikkal valószínűleg  Magyarországon is átutaztak.

A kerecsen, kiköcsén keletsen szó beépült a magyar nyelvbe. Az is lehet, hogy egyes területeken a ráró sólymot is kerecsennek nevezték. Azonban ahogy láttuk a kor embere más elnevezések segítségével pontosította, hogy milyen madárról van szó.

A cikkekben tanulmányokban olvasható karácsony kerecsen szó összefüggését a felsorolt érvek alapján nem tartom  eléggé megalapozottnak. Ezen elmélet híveinek még sokirányú szakmai elemzést el kell végezniük.

Azonban a kassai kódexből megismert solymászat ünnepe  bele illik a pusztai népek hitvilágába, hisz az égi összekötő a sólyom segítségét kérik  a fény eljöveteléhez. Erröl az ünnepről szokásról tudomásom szerint más korabeli források nem emlékeznek meg. Más forrásmunkák felkutatása árnyaltabbá tenné erről a hagyományról ránk maradt képet.

 A mi sólyom ünnepünkről valószínűleg  a nyugati kultúrák is értesültek és lehet, hogy ezért nevezik Ny-európában a mi ráró sólymunkat falco sacer-nek azaz szent sólyomnak.

Mint magyar solymász büszke vagyok a világ szellemi örökségét képező solymászatra, a világviszonylatban kiemelkedő ráró sólyom állományunkra , madárvédelmi eredményeinkre. A ráró sólymot én is kerecsennek nevezem, azonban őstörténelmünk kutatóinak alaposabban fel kell készülni solymászati ismeretekből, hogy kutatásaik eredményeként helyes következtetést vonhassanak le. E kutatók szeme előtt lebegjen Petényi János Salamon és Vönöczky Schenk Jakab példája, kik mielőtt a solymász madarak tudományos megnevezéseivel kapcsolatban állást foglaltak volna először  a rendelkezésükre álló solymászati ismereteket sajátították el.

ajánlott irodalom:

Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizició. MAGYAR MEGMARADÁSÉRT 2009.

MAGYAR SOLYMÁSZ 1996 Somfai Kara Dávid : A jövendő mondó Turul madár.

MAGYAR SOLYMÁSZ 2000 Bogyai Frigyes : A Turul madár nyomában.

MAGYAR SOLYMÁSZ 2001-2  BOGYAI FRIGYES: A solymász Bábur,

   Somfai Kara Dávid : Solymászat a Mongolok Titkos  Története alapján  

                                                   

MAGYAR SOLYMÁSZ .2003-4 Bogyai Frigyes : Solymász madárneveinkről.

MAGYAR SOLYMÁSZ 2008  Dr. Obrusánszky Borbála: Solymászat belső-ázsiában.

Hankó Ildikó A Turul madár.

 

 

---

 

Oldal: karácsony a solymászok legnagyobb ünnepe
A SZAKRÁLIS TURUL LEGENDA KÖTI ÖSSZE A VILÁGHÓDÍTÓ SZTYEPPEI NÉPEKET - © 2008 - 2024 - dzsigt.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat