AMIT A DUVAD IRTÁSTÓL TUDNI KELL/BOGYAI FRIGYES/

CEGLÉDI FÁCÁNKIBOCSÁJTÓ TERÜLET

 

A modern lőfegyverek elterjedésével az emberiség viszonya a természettel alapvetően megváltozott. Ezen korszakig a vadak elejtése ijjal, hálóval, csapdával, vagy idomított állatokkal /kutyával gepárddal,  sassal, sólyommal, görénnyel ,káró katonával stb./ történt, Ez egyrészt komoly természet és vad ismeretet követelt és e módszerek szinte magukban hordozták a fenntartható használat gyakorlatának szükségességét.

A másik alapvető változást a kapitalizmus kialakulása okozta, mely a cél a profit érdekében nem kímélt sem ember, sem állatot. A gyermek munkást is napi 10-14 órát dolgoztatta, mennyivel kevéssé kímélte volna az őt körülvevő természetet, melyet csupán nyersanyag és élelem forrásnak tekintett. Egyes /esetenként milliós példányban élő/ állatfajokat néhány évtized alatt teljesen kiirtott.

Az állatokat két nagy csoportra osztotta: hasznosakra és károsakra. Ezt az elméletet a tudósok is átvették, műveikkel tudományosan is alá támasztották./Hermann Ottó: A madarak hasznáról és káráról stb..stb.../

Ennek  a szemléletnek az alapján a ragadozókban csupán táplálék konkurenst látott, így károsnak, duvadnak, minden eszközzel irtandónak tekintette. Kialakította a duvad irtás tudományos elméletét, gyakorlati módszereit, oktatását,  tananyagát, irodalmát és a végrehajtás eredményességének ösztönzőit.

Megszünt a ragadozó madarak többezer éves tisztelete. Emúlt az az idő amikor egy-egy kitünő vadász sólyomért vagyonokat, ország részeket, vagy főurak szabadságát adták. Eltünt az az idő amikor egy kitünő hófehér sólyom ajándék meghatározta egy nép sorsát, vagy befolyásolta valamely háború elidítását, vagy befejezését.. Eltünt e gyönyörű madarak szakrális jelentősége is. A napistent ábrázoló Ré a sivatagi sólyom csupán kőbe vésett megfejtésre váró jel lett. A népek fölött uralkodó családok, nemzettségek szakrális eredetét biztosító hagyományok is feledésbe merültek.Ezen új korban az uralkodó családok tagjai új viszonyba kerültek a ragadozó madarakkal, azon versengtek ki tud többet közülük lelőni. Büszkén dicsekedtek többezres sas,keselyű,sólyom stb. elejtési rekordjukkal, hiszen ők ebben akarták egymást túl szárnyalni. Annak ellenére, hogy e "rekorderek" többezres terítékekkel büszkélkedhettek, alapvetően nem ez, hanem a szervezett duvad irtás és a lassan lebomló növény védő szerek (DDT) alkalmazása sodorta a ragadozó madarakat a kipusztulás szélére.

Közép európa vadászati-vadgazdálkodási kultúráját alapvetően az osztrák, cseh német módszerek és elméletek határozták meg. Tudományos módszereket dolgoztak ki a lehető legmagasabb vadsűrűség a legnagyobb teríték elérésére. A vadászat és vadgazdálkodás szinvonalának emelése érdekében megszervezték a hivatásos - majd később az amatőr- vadászok magas szinvonalú képzését. Magas szinvonalú tankönyvekből sajátíthatták el a vadászterületek kezelését, a nagy terítékek előkészítését  és megvalósítását. A vadászatok lebonyolítását, a hivatásos vadászok napi teendőit. Ebbe az intenzív vadgazdálkodásba a haszonvad elejtéséből élő ragadozók -duvadak- nem fértek bele. Alapelv volt, hogy a vadász területeket "duvad mentessé" kell tenni, ezér az oktatásnak, a tankönyveknek szinte a mai napig kiemelt fontos része volt a duvad irtás.

Félre értés ne essék én nem a vadászatot, nem a vadászokat akarom kritizálni, netán bűnbaknak kikiáltani. Ők a társadalom igényei, elvárásai és ami még meghatározóbb törvényei szerint jártak el. A duvadak irtása minden vadásznak kötelessége volt. Természetesen ez a kérdéskör is árnyaltabb, mint ahogy nem a vadászok tehettek, tehetnek arról, hogy évi több tízezer kóbor kutya és macska kerül ki a természerbe és okoz felbecsülhetetlen károkat védett, féltve örzött vadállományunkban. A vadászok nagyon sokat tettek és tesznek a vadállomány, a minket körülvevő természet megóvásáért élőhely fejlesztéssel, etetéssel, tilalmi időkkel, védterületek kijelölésével, az ember által felborított biológiai egyensúly fenntartásával. A vadászat megtermékenyítően hat a művészetekre, az emberiség kultúrális örökségének megőrzendő igen fontos része, az ember és a természet ősi kapcsolatának  igen fontos része.

Néhány adat a ragadozó madár irtásról:

1905-ben Magyarországon:                                                                                                                                                                                            -6.115 sast és keselyűt                                                                                                                                                                                                  -57.923 sólymot,kányát,héját, karvalyt, vércsét, ölyvet                                                                                                                                                 -10.921 baglyot lőttek le.                                                                                                                                                                                               (Fekete István és Dr Fodor Tamás gyűjtése)

 

A MAVOSZ hivatalos statisztikáiból megismerhetjük az évente elejtett duvadak számát melyben természetesen ragadozó madaraink is szerepeltek.

Itt csupán néhány Baranya megyei adatot ismertetek :

59-60-ban 425 héját, 164 karvalyt                                                                                                                                                                                 64-65-ben 357 héját, 309 karvalyt                                                                                                                                                                                 69-ben 225héját, 309 karvalyt lőttek le.

  A statisztikai adatok mennyiségileg megbízhatók, azonban -ismerve a vadászok ragadozó madár ismereti hiányait- faji összetétele biztosan eltér.

 

Az évi többezer ragadozó madár elpusztításának a statisztikáit a madártani szakemberek jól ismerték, hiszen Dr Pátkay Imre a Madártani Intézet igazgatója és Sterbetz István a helyettese is vadászok voltak, tehát közvetlenül ismerték a duvad irtás módszereit és eredményességét. A vadász újságot pedig minden vadász megkapta így az abban megjelenő statisztikákat is olvasták. Mivel madárvédelmi érdek érvényesítő képességük gyakorlatilag nem volt és a civil társadalmat sem tudták megszólítani , sőt irányításuk alatt folyamatosan lemorzsolódott a külső munkatársi hálózat, valamilyen látványos védelmi tevékenységet kerestek. Csatlakoztak ahoz a nemzetközi csoportosuláshoz amelyik a ragadozó madarak pusztulásának az okát a solymászatban látták. Nemzetközi fórumokon bejelentették, hogy magyar országon a solymmászat megszünt és mindent megtettek, hogy álláspontjukat valóra is váltsák. Nem rajtuk múlott, hogy a solymászat hamu alatt szunnyadó parazsa újra lángra kapott. Mivel a solymászok mindíg is tudták, hogy ragadozó madarak, ragadozó madár védelem nélkül nincs solymászat, a duvad irtás, a DDT és a klórozott szénhidrogének mezőgazdasági alkalmazása következtében kontinensni területekről kipusztult ragadozó madarak szervezett megmentésébe kezdtek. Nyitott gondolkodású természetvédelmi szakemberekkel közösen megszervezték a költő helyek aktív védelmét,  e madarak zárttéri tenyésztését és visszatelepítését.  Ebbe a magyar solymászok is bekapcsolódtak. Az 1971 jul. 18-án tevékenységi körébe a ragadozó madár védelmet is felvevő, MAVOSZ Ragadozó-madár védő és solymász Szakosztály vállalta magára ezt a feladatot.                             

A Természetvédelem irányítói - madártani szakembereik véleményére támaszkodva - még mindíg a solymászatban látták a ragadozó madarak pusztulásának a fő okát. Amikor a 70-es évek elején levélben is megküldtem a kigyűjtött duvad irtási statisztikákat azokat  Dr Rakonczay Zoltán az OTvH elnöke munkatársai véleménye alapján, légből kapott számoknak titulálta és természetesen az akkor már csupán a minden eszközzel irtható héjákkal vadászó solymászokban látta a ragadozó madarak megfogyatkozásának az okait. (E kor szemléletére jellemző egyik ma már nemzetközileg is elismert ragadozó madár védő -idősebb solymászok által gyakran idézett kifejezése-"szivesebben látok egy héját lelőve, mint egy solymász öklén. ")     

E kis helyzetelemzés után térjünk vissza a duvad irtáshoz!

Az intenzív vadászat és vadgazdálkodás alapfeltétele a hivatásos vadászok (vadőrők) majd az amatőr vadászok képzésénak a megszervezése. Magasszinvonalú  oktatási rendszert alakítottak ki. A vadgazdálkodás és vadászat oktatásához kitünő tankönyveket állítottak össze, mely a vadászatok megszervezésén kívül nagy hangsúlyt fektetett az élőhely fejlesztésre és a területek duvad mentességére. Ezért minden tankönyv elválaszthatatlan és fontos részét képezte a terület duvad mentességének a biztosítását szolgáló duvad irtás.

A tanulónak el kellet sajátítani a mérgezés, a csapdázás és a lelövés legeredményesebb módszereit. Ilyen tankönyvekböl tanultak eleink és ha könyvespolcunkról leveszünk egy vadgazdálkodási könyvet, abból részletesen megismerhetjük e módszereket. Később az sportvadászok oktatásának és vizsgáztatásának megszervezése után ők is ugyan ilyen tankönyvekből tanultak.

De mit ér az elmélet, ha azt nem alkalmazzák ?

Erre születtek a törvényi előírások és az érdekeltségi rendszer. A duvad irtás minden hivatásos és sport vadász részére k ö z e l e z ő volt. A hivatásos vadászok fizetése igen alqacsony volt, a prémiuma pedig nagyban az elejtett duvadak számától függött, tehát vagy irtotta a duvadat vagy nem tudott megélni fizetéséből. A sport vadászok érdekeltségét úgy oldották meg, hogy a trófeás vad kilövési lehetőség erősen föggött a duvad irtási teljesítménytől. Mind a hivatásos mind a sport vadászok a lelőtt duvadak után töltény téritést (2db/duvad) kaptak.

A duvadazás mérgezéssel, csapdázással és fegyverrel történt. Kezdetben minden hivatásos vadász szabadon hozzá juthatott sztrichninhez. Ez egy pillanatok alatt ölő méreg. A duvadaknak kitett sztrichnines dögből fogyaszó állatok a dögtől néhány méterre tudtak csak eltávolodni. A méreg olyan gyorsan hatott, hogy ott már el is pusztultak. Veszélyessége miatt betiltották, helyette az un. foszfor szörpös tojás kihelyezésével gyérítették a ragadozókat. Azonban a madártani szakemberek által is támogatott módszer sem volt tökéletes, mert a mérgezett tojásokat a védett állatok is elfogyasztották. A varjú kolóniák kiirtásával pedig a kékvércsék fészkelési feltételei csökkentek. 

A szárnyas kártevőket főleg héja ketreccel, héja kosárral fogták, majd lelőtték, vagy agyon csapták, szerencsés esetekben solymászokhoz került, ahol  közülük többen szép kort értek meg. E csapdákba időnként védett sólymok sőt egy egy esetben szirti sas és uhu is bele ment.        E csapdák két részből állnak , alul lévő részben egy csali madár, általában galamb van, tőle biztonságosan elválasztva van a tulajdonképpeni befogó rész. A csapda autómatikusan működik, ha a madár bele megy az autómatikusan bezárul. A szörmés kártevőket általában láda csapdákkal, régebben tányér vassal fogták.

A "DUVADAZÁS" - DUVAD IRTÁS - MINDEN SPORT ÉS HIVATÁSOS VADÁSZ SZÁRA KÖTELEZŐ VOLT. A tagság részére un. duvadazásokat szerveztek. A legeredményesebbek a tavaszi akciók voltak, mert ekkor a fák lombjai nem takarták a fészkeket. A tavaszi duvadazás rossz gyakorlata az volt amikor minden lakottnak vélt fészekbe bele lőttek így sok korán költő bagoly esett áldozatul. Csak lassan sikerült elterjeszteni azt a módszert, hogy a fészektartó fa megrúgásakor kirepülő madarat lőtték le Ekkor mód nyilt annak felismerésére és csak a lőhető-lelövendő madár esett áldozatul. Ez a módszer szinkronban volt azzal az előírással is hogy csak olyan vadra szabad lőni amelyet a vadász felismer. Régebben divatos volt az un. uhu-zás . E módszer lényege abban áll, hogy a szelidített uhut egy "T" fára ültetik a leskunyhó elé. Az uhut támadják a madarak, a ragadozók több kilóméter távolságból is oda repülnek és igyekeznek megtámadni, így a vadász puskacsöve elé repülnek. (Ilyen uhuzást Homoki filmjeiben is láthattunk)

A sportvadászok évente elszámoltak a duvad jelekkel. (szörmés kártevők levágott orrával, vagy fülével, szárnyas kártevők lábával). Ezeket a jeleket  közgyülés keretén belül a vadász mester és a vadőr a tagoktól átvatte, fajonként megszámolta és nyilvántartásba vatte, majd az összeset a helyszinen elégeték. E közgyülésen történt az éves duvadazások kiértékelése.  A hivatásos vadászok havonta számoltak el a vadászmester felé. A kiértékelések után kapta meg mindenki duvadanként a 2-2 töltény térítést.

A ragadozó madarakat ez a szervezett  hadjárat se irtotta ki. Vissza húzódtak a nagyvadas területekre, az erdős domb és hegyvidékekre, hiszen itt vadgazdálkodási jelentőségük nem volt. Viszonylagos nyugalmat élveztek. Ennek köszönhetően a ragadozó madár állomány alacsony szinten kiegyensúlyozottá vált. Azonban a DDT és a középfeszültségű elektromos táv- vezetékek hatásai alól itt sem voltak biztonságban. Mégis ez a törzsállomány biztosította a jelenlegi nemzetközi hírű kerecsen, parlagi és réti sas állomány alapját.

Az élőhely fejlesztésnek a vadászati kultúra fejlődésének a duvadak vissza szorításának köszönhetően Magyarország vadászati nagyhatalom lett, mely az 1971-es Vadászati Világ Kiállításban csúcsosodott ki. (bővebben: Dr Tóth Sándor - A hírnév kötelez , Nyitány a Hírnévhez/ Időközben a duvad irtásból duvad apasztás lett és nőtt a vadászok természetvédelmi ismerete, tevékenysége is.

Azonban nehogy valaki azt higgye,hogy csak hazánkban folyt ilyen módszerrel a duvad irtás.A román duvad irtásról Szombath Zoltán: Volt egyszer c. írásából kaphatunk részletes képet. A többi ország duvad irtási módszereiről és gyakorlatáról nincsenek írásos dokumentumaim, de az IAF nemzetközi értekezletein elhangzott nemzeti beszámolókból kitünt , hogy náluk is hasonló módszerekkel irtották a ragadozókat.

Romániában 1950-59 között 526.842 ragadozó madarat kőttek le (szarkán és varjún kívül)                                                                                                                                                                                                 1963-68 között 3millió !!!!! duvadat lőttek le, közöttük 5400 farkast.

 

Ha ezeket aduvad irtási statisztikákat nézzük, hozzájuk képest  arányokban szinte kifejezhetetlennek tünnek a korabeli solymászok éves vadászmadár igénye, mely 15-30 héja és max 5 karvaly volt Mégis a solymászokat, a solymászatot okolták azért, mert a ragadozó madarak száma jelentősen csökkent. A kérdés eldöntését mindenkI  józan belátására bízom.

Még egyszer szeretném kiemelni én nem a vadászat a vadászok ellen írtam e pár sort. Én magam is több mint 30 évig sport vadász voltam. Büszke vagyok arra, hogy akkoron én is részt vehettem a világhírű magyar vadgazdálkodás és vadászat eredményeinek a létrehozásában. Aki akart és nem bújt az író asztala mögé, vagy a tudomány elefánt csont tornyába, sokat tehetett  ragadozó madaraink védelméért. Felvilágosító munkával, példamutatással el lehetett érni, hogy a vércsék, ölyvek, baglyok még a tavaszi duvadazások idején is védelmet élvezzenek. Nálunk a  fácán teleptől néhány száz méterre fészkelő héja is védelmet élvezett, hiszen fiókáit solymászati célra kiszedtük így "kártételük" minimális lett, azonban költő revírjük védelme révén más ragadozó madarakat távol tartották a teleptől. Mindezt belátták vadász társaim.

A duvad irtás hazánkban és Európa több tagállamában megszünt. A ragadozók védelem alá kerültek. Megváltozott a vadászok és a madárvédők szemlélete is. Néhány faj a kiemelt védelem, a mesterséges fészkelési lehetőségek biztosítása a téli etetések megszervezése révén túlszaporodott , a madárvédők alapvetően megváltoztatták életfeltételeiket,nem kell megkűzdeniük a fészkelő helyekért, s nem kell leküzdeniük a halálos éhséget, megkezdődött ezen fajok migrációja. Azonban nem történt meg fajokra bontva egy egy terület eltartó képességének a tudományos kutatássokon alapuló meghatározása. Mi az a kártétel amelyet egy -egy tulajdonosnak tűrni kell. A felmerülő károkat mi alapján és ki téríti meg. Egyre nagyobb méreteket ölt az illegális mérgezés. Ez csak a kérdéskör komplex megközelítésével, az összes érdekelt bevonásával érdekeik figyelembe vételével oldható meg.

 

SZOFI (1) /fiatal tojó galambász héja somogyból/

Amig irásom folytatására vársz vegyél ki bármely könyvtárból olyan szakkönyvet amelyik a vadgazdálkodásal és a vadászattal foglakozik, de lehet, hogy könyvespocodon is akad néhány, vagy olvasd el a kiirtott  amerikai vándor galamb történetét.

 

 

Oldal: amit a duvad irtásról tudni kell
A SZAKRÁLIS TURUL LEGENDA KÖTI ÖSSZE A VILÁGHÓDÍTÓ SZTYEPPEI NÉPEKET - © 2008 - 2024 - dzsigt.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat