A XX. századi magyar solymászat története (Bogyai Frigyes) ELŐADÁS

 A MAGYAR SOLYMÁSZAT MÚLTJA, JELENE, JÖVŐJE.

 

 

                       SZINPÓZIUM

 KESZTHELYI HELIKON KASTÉLYMÚZEUM 2016.JUN.17.

 

 

 

 

 

 

 

---

 

 

 

Előadásom megírása előtt  több értekezést is elolvastam ebben a témában, sajátjaimat és természetesen másokét is. Több helyen tapasztaltam ellentmondást elsősorban nevek dátumok vonatkozásában, de igen erősen eltérnek egyes időszakok értékelései is. Ezért elsősorban hiteles forrásmunkákhoz (pl: Dr Tóth Sándor : Nyitány a Hírnévhez, A hírnév Kötelez, BM. TÖRTÉNETI LEVÉLTÁR) valamint saját dokumentum táramhoz fordultam. Mivel 1956 - 76 közötti időszak szervezett amatőr solymászatának kialakításában aktívan vettem részt, az ekkor keletkezett dokumentumok, levelezések rendelkezésemre álltak. Természetesen - néhány év megszakítás után - a későbbi időszakok levelezéseiből, dokumentumaiból is jelentős irat anyagom van.

 

 Elsősorban a lőfegyverek elterjedésének következtében az Osztrák-Magyar Monarchia területén is hanyatlásnak indult a solymászat. Míg Mária Terézia uralkodása alatt működött "udvari solymászat,,,  fia  ezt az intézményt beszüntette. Mivel főuraink szokásaikban mindíg követték az UDVART, a solymászat a főúri portákról is eltünt.  "népi solymászat" magyar emlékeinek feltárásával pedig még adósok a kutatók.

 

 Azonban a solymászat búvó patakként tovább élt. Korabeli híradásokból tudjuk, hogy 1901-ben Odescalchi Zoárd herceg szabolcsi birtokára Angliából (Radkliffe hercegtől) 8 solymászt és 12 vándor sólymot hozatott, páldáját többen követték.(gr Sztáray, gr Batthyány, dr Vay..) Miután az I. világháború idején a herceg meghalt, itt a solymászat is megszűnt. Lakatos Károly -tól tudjuk, hogy 1910-ben Szeged környékén solymász telep működött, és itt megszakadnak a források.

 

 Míg Európa gyarmattartó országaiban a gyarmatokon szerzett élmények hatására tovább élt, nálunk gyakorlatilag megszűnt. Változás akkor következett be amikor egy angol solymász hölgy Indiából solymászokat és solymokat küldött a gödöllői Királyi Vadászati Hivtal részére, ahol Nemeskéri Kiss Gézának az udvari vadászat tekintélyes irányítójának támogatásával újra beindúlt a solymász élet. Itt hivatásos vadászok és a solymászat iránt érdeklődő fiatalok elsajátították a feledésbe merült solymászat művészetét. A kor kiemelkedő tudósai, vadászati szakemberei is sokat tettek azért, hogy felszítsák a solymászat hamu alatt szunnyadó tüzét.

 

 

 

 

 Jahorei solymász a Gödöllői solymász telepen /Homoki Nagy Istvám :Szárnyas Vadászmesterek 1947/

 

 

 A solymászat megszünésével a több ezer év alatt felhalmozódott tudás is elveszett. Ezt felismerve  fordultak kiemelkedő tudósaink a solymászat megismerése felé. Mint tudjuk, Petényi János Salamon, - a magyar tudományos madár rendszertan megalapozója -  akadémiai székfoglalóját 1848. jul. 6.-án solymászatról és sólymokról címmel tartotta. Vönöczky Schenk Jakab a Madártani Intézet  nagytekintélyű igazgtója, hatalmas forrásanyag feldolgozása után írta meg a magyar solymász madár nevekről megjelent tanulmányát, melyben válszt keresett - az akkor szinte az egész társadalmat érdeklő - TURUL kérdésre is. Ugyan csak Ő írta meg a magyar solymászat történetét, melynek magyar nyelvű változata került ba Bástyai "Vadmadárból vadászmadár" . könyvébe. A solymászat szenvedélye az 1950-es évek végéig sok tudóst, kiemelkedő szakembert meghódított. (... Fábián, Festetich, Janisch, Szederjei,  Knefély, Szigethy, Szíjj, Jily, Szidnay, Pátkai, Sterbetz.....)

 

 

 Térjünk vissza Gödöllőre !

 Miután több hivatásos és amatőr solymász kiképzése megtörtént, az indiai solymászok haza mentek. Kálóczy Lajos solymász mester vezetésével elkezdődött az önálló magyar solymász élet. Egy lelkes és jó szervező képességű ifjú solymász - Bástyai Lóránt - felvetésére 1939-ben megalakult a Magyar Solymász Egyesület, mely megszünésekkel, átalakulásokkal  mi napig működik.

Alakuló ülését 1939. jun . 6-án tartotta a Természettudományi Múzeum Állattárában.

 

 Alakuló ülés. Középen Nádler Herbert, bal oldalt Fábián Gyula, jobb oldalon Tóth László, balra lenn Keve András.

 / Fotó és magyarázat: Dr Korsós Zoltán/

 

  Az alakuló gyűlés az alábbi vezetőséget választotta :

 Elnök : Nemeskéri Kiss Géza

 Alelnök: Nádler Herbert

 Titkár: Fábián Gyula (Helyettes:) Dr Tóth László

 Solymász mester: Bástyai Lóránt

 Gazdasági felelős: Katona László

 

 

                   Az MSE jelvénye. /fotó : Duhay Gábor/

 

 Azonban a II. Világháború szele az MSE-t is elsodorta. A háborúból visszatérő solymászok szinte azonnal létre hozták szervezetüket a Magyar Solymász Vadásztársaságot, jelvényük csupán feliratában változott, pecsétjükön lesapkázott sólyom szerepel. Az 1945-ös megalakulást - jogszabály változás miatt - 46-ban követte az újra alakulás. A szervezet elnöke Bástyai, vadászmestere Lelovich volt, akik akkor megyei éa járási vadászati felügyelőként dolgoztak, a tagok között ott találjuk Nemeskéri Kiss Gézát és Vertse Albertet is.

 

 

 

 Bástyai hivatalos leveleiből tudjuk, hogy madaraik, kutyáik idomítását elkezdték, azonban a megszünését rögzítő Belügyminisztériumi anyag szerint a szervezet működését el se kezdte.

 

 /Homoki Nagy István :Szárnyas Vadászmesterek 1947/

 

 

 A VT működése 1947-ben megszünt, de 47-ben - Szederjei Ákos és Tildy Zoltán támogatásával - létre jött a MÁLLERD Kisérleti Ragadozó -madár Telepe. A vezetők Lelovich és Bástyai voltak. A telepet 48-ban Gödöllöre helyezik át Bástyai vezetésével a régi solymász telep területére. Ez a szervezet nem az amatőr solymászok szakmai- érdekvédelmi szervezete volt. A telepet 51-ben megszüntették és a továbbiakbn Szigethy Kálmán vezetésével, mint filmtelep működött. Bástyait a Bp-i Állatkert Madár Osztlyára helyezték át.

 

1951. nov.3-án Bástyai szervezésében 64 fővel megalakult a Magyar Solymász Szakosztály. Tagjaik az általuk kiválasztott vadásztársaság tagjai lettek, madaraikra a Madártani Intézettől kaptak azonosító gyűrűket.

 

A solymászok szakmai ismereteinek a bővítésére 1947-ben Bástyai írása készült el stencírezett formában, majd 52-ben Lelovich 2 kötetes könyve. 54-ben Nemeskéri fordításában Maurice Ploniol 2 kötetes művét vehették kezükbe a solymászok. Itt kell megemlítenem Taymur solymász könyvét - Lelovich későbbi solymász bibliáját - melyet 1949-ben Kálóczy Lajos solymász mester fordított le. Ugyan csak Kálóczy fordította le Blain Gilbert Solymászat c. könyvét, mely már a XX: sz-i solymászok részére íródott, hisz első kiadása 1936-ban Londonban volt. 51-ben Kittenberg Kálmán aktív támogatásával a Magyar Vadászlap solymász rovatot idított és a Madártani Inézettel karöltve segítette a solymászatot. Végül 1955-ben megjelent Bástyai könyve a Vadmadárból Vadászmadár, mely nemzedékek solymász bibliája lett.

 

Ezzel párhuzamosan, egymást kiegészítve folyt a professzionális solymászat:

 Lelovich aktív közreműködésével sorra készültek a díjnyertes filmek. Egy kerecsen sólyom története, Vadvíz ország, Gyöngyvirágtól lombhullásig, Vadak az árban, Kati és a vadmacska.....

 1953-tól beindúlt a halas tavak melletti biológiai védekezés, sólymokkal tartották távol a halaktól  a gémeket. Itt mód volt rá és sikerült feleleveníteni a klasszikus solymászatott, lóhátról indított madárral "nagy vadat" zsákmányolni. (gém, valúd)

 

54-től a Mezőgazdasági kiállítások leglátványosabb része lett a magas színvonalú lovas solymász bemutató.

 

Azonban 56 szele mindent elsöpört, a telepek megszűntek, a solymászok átmenetileg a Budapeti Állatkertbe vitték madaraikat, majd más megélhetés után néztek. Az amatőr solymászok egy taggyűlés keretén belül még megerősítik szervezeti működésüket, elnöknek Bástyait, solymász mesternek Fintha Józsefet, titkárnak Borbély Istvánt választották. Azonban 57-ben Bástyai Angliába távozott - akkori definició szerint DISSZIDÁLT, ami a legfőbb bűnnek, HAZAÁRULÁSNAK számított - Lelovich-ot pedig 2 éves internáló táborra ítélték. Abban a politikai helyzetben törvényszerű volt, hogy egy olyan szervezet megszűnjön amelynek vezetője hazaárulást követ el és másik kiemelkedő egyéniségét  internálták.  Ezzel a magyar solymászat új szakasza kezdődött.

 

Az idősebb generáció - néhány kivételtől eltekintve - abba hagyta a solymászatot. Az egyik kivétel Virágh Árpád solymász mester volt. Sokan jártak hozzá tanulni, nem csak Budapestről. Jó fészekkereső, kitűnő madárbefogó és elismert állat idomító volt. Ha valaki megszorult, hozzá ment madárért. Így tette ezt Bástyai és Lelovich is. Neve mára szinte a feledés homályába sűllyedt, mert Ő nem írt azonnal egy cikket, vagy egy könyvet, ha egy télen a pesti határban 3 sólymot is mefogott.. A mai öregek közül sokan jártak hozzá tanulni.

 

 

1960-ban a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal rendezésében Virágh Árpád és Bogyai Frigyes tartott(sassal, héjákkal, sólymokkal) látványos solymász bemutatót. /jobbra Virágh, mellete Bogyai/ (fotó : Bogyai Frigyes gyűjteményéből)

 

Sokan félve a megtorlásoktól, letagadták, elhallgatták solymász multjukat. A solymászatot támogató szakmai tudományos háttér is eltünt. Néhányan a régi solymászok közül - talán karrier féltésből, szakmai ráhatásra, vagy politikai nyomásra - a solymászat ellenségeivé váltak. A solymászat helyzetét tovább rontotta, hogy ebben az időben indult el a vándor sólyom állomány világ méretű drasztikus csökkenése, melynek okát a tudományos világ a solymászat újkori reneszánszában látta. Csak jóval később ismerték el a DDT és a peszticidek káros hatását.

 Az akkor kibontakozó ifjú solymász nemzedék - mely sem állását, sem karrierjét nem féltette sporjának üldözése miatt - SZERVEZET ÉS IRÁNYÍTÁS NÉLKÜL MARADT. Törvényszerű volt, hogy vadhajtásai is kialakultak, de ezért elsősorban nem Őket terheli a felelőség !

 Ez az ifjú solymász nemzedék hamar rájött, hogy szervezet nélkül nem tudják érdekeiket képviselni és az új helyzetben a solymászat tárgyi és jogi feltételeit megteremteni. Ekkor egy jó szervező képességű solymász - Galambos József - meggyőzte az országban működő informális csoportokat, és 1961-ben ( Egy korabeli Bástyai - Bogyai le vélben 1960 szerepel) megalakult a Váci Madách Imre Művelődési Ház  Hermann Ottó Solymász Klubja. Elnök :Vancsó Géza, elnök helyettes: Bogyai Frigyes, titkár: Galambos József, solymász mester: Kálló Ferenc, gazdasági felelős: Dékány Péter. (Az EB elnöki és a politikai felelősi tisztséget is Bogyai Frigyes látta el)

 Itt havonta találkoztak a solymászok, egységes elveket dolgoztak ki, vadászmadár szemléket tartottak, tagjaik sorszámozott tagkönyveket kaptak.

 (Bogyai Frigyes dokumantum gyűjteményéből)

1963-ra olyan színvonalat értek el, hogy az ország több helyén /Nagyvázsony, váci Pokol Sziget, Dorog, Tatabánya stb./ kosztümös színvonalas solymász bemutatókat tudtak tartani.

  

 A váci klub kosztümös solymász bemutatója. (Elöl: Lehmalyer Judit, Kálló Ferenc, Gyökössy Zsombor, Dékány Péter, Szvoboda Atilla, (?).. a sort Bogyai Frigyes zárja.) /Bogyai Frigyes dokumentum gyűjteményéből/

 

1963 február 3. án a Kiskunfélegyházi Művelődési Ház keretén belül Mosányi Antal vezetésével megalakult a Magyar László Solymász Klub, mely elsősorban a K-magyarországi solymászokat fogta össze.

 A meghívó másolatát Udvardi Péter küldte meg részemre.

 

A klub működését nagy lendülettel kezdte meg és ehhez minden helyi támogatást megkapott. Igy került sor 1963-ban az ELSŐ MAGYARORSZÁGI NEMZETKÖZI SOLYMÁSZ TALÁLKOZÓ MEGSZERVEZÉSÉRE.

 (Bogyai Frigyes dokumentum gyűjteményéből)

A szervezésben és a lebonyolításban mindkét klub részt vett. A rendezvényen ott volt 12 NDK-s solymász is .

 

Még ez évben mindkét klub részt vett az osztrák ÖFB magas színvonalú nemzetközi solymász találkozóján. (a váciból 8-an, a kiskunfélegyháziból 4-en vettek részt) Madaraik kivitelére az OTvH adta ki az engedélyt. Az osztrák találkozó után a Magyar László klubból 4-en az NDK beli találkozóra is kiutaztak.

 

A két klub sikerein felbuzdulva néhányan az előző generációból szerették volna az 57 előtti - a professzionális solymászatra támaszkodó - solymászatot létre hozni. Elképzeléseiket a hatóságokhoz is eljuttatták. A két klub életében is változás állt be, valamilyen hatásra a solymászokkal a szerződést felbontották, más Művelődési Házak pedig szakmai álláfoglalásra hivatkozva nem kívánták befogadni a solymászokat, így a két klub "ellenőrzés", "felügyelet" nélkül működött tovább. Ennek az időszaknak a történéseit erősítik meg a solymászok közé beépített ügynök "szigorúan titkos" jelentései.

 

 

 (Bogyai Frigyes okumentum gyűjteményéből)

 

 Végül az a döntés született, hogy a klubok oszlassák fel magukat és majd létrehoznak egy országos szervezetet. E szervezet létrehozásának az előkészítésében többen sokat tettek.(Pál Dönci, Rajnik Ferenc, Várady Emil, Mosányi Antal, Vancsó Géza, Bogyai Frigyes...) A létrejött új szervezet, a MAVOSZ Solymász Szakosztály  elnökének Janicsh Miklóst választotta, aki még 64 júliusában készített a tagok között egy felmérést. (Adatok pontosítása, madár igény stb.) Azonban ez a szervezet a működését el sem kezdte.

 A solymászok tudták, hogy szervezet nélkül érdekeiket nem tudják képviselni, ezért elsősorban a váci klub tagjai 1965-ben a solymász hagyományok fenntartása ápolása, valamint a jogi és tárgyi feltételeinek rendezése érdekében megalakították szentendrei székhellyel a Hungária Solymász Klubot. (levelezési címe. Leányfalu. Móricz Zs. 130 ).

 

 

 A Hungária Solymász Klub plaketje, melyet a szervezett solymászatért végzett kiemelkedő munkáért adományoztak. Ugyan ilyen  a jelvény is kicsiben ezüst pajzs. (fotó :Szabó Józef /Duci/+ A plakett és a jelvény Bogyai Frigyes gyűjteményéből származik )  

 

Elnök Vancsó Géza, titkár Galambos józsef, gazdasági felelős Dékány  Péter lett. 

 Fő tevékenységük a solymász hagyomány megőrzése és a lobbyzás  (szocialista összeköttetés szerzése) volt. 1967-ben elkezdték egy meghívásos nemzetközi talákozó megszervezését , mely a MAVOSZ szakoztály megalakításával kapcsolatos tárgyalások előrehaladása következtében elmaradt.

A lobby tevékenység 3 szinten folyt : beadványokat, tervezeteket adtak be a MAVOSZ-ba és a MÉM-be, személyes kapcsolatokat alakítottak ki a vadászat különböző szintű vezetőivel, velük magán és hivatalos megbeszéléseket  szerveztek a magyar solymászat jövőjéről, a legkülönbözőbb családi és egyéb kapcsolatokon keresztül igyekeztek megnyerni a minisztérium legfelső vezetését, hogy támogassa a legális szervezett solymászatot. E kitartó tevékenységnek eredményeként 1967-ben 112.130/1967 MÉM átirat alapján engedélyezték a solymászatot... Földes László miniszterhelyettes.."felhatalmazása alapján, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökével és a MAVOSZ Intéző bizottságával egyetértésben az alábbiak szerint engedélyezem"... (Dr Tóth Sándor - Bertóti István) Ennek alapján készítette el Beregszászi György a solymász szervezet létrehozásáról szóló előterjesztését. /Beregszászi György kiemelkedő szerepet játszott a solymász szakosztály engedélyeztetésében, létrehozásában. Ő a hivatásos vadászok tanfolyamairól is igen sok solymászt ismert, szakmailag és emberileg is nagyra tartotta Őket.) Ezen kívül hetente-havonta találkozott Bogyaival amikor legtöbbször a solymászat jövője is szóba került./ A miniszterhelyettesi állásfoglalás, Beregszászi előterjesztése, valamint a HSC előkészítő anyagai alapján 1968-ban elkészült a MAVOSZ Solymász Szakosztály Működési Szabályzata melyet 1968.jul.10-én,  Dr Győry Jenő OTvH, Dr Pátkai Imre OTvH (Madártani Intézet), Vancsó Géza, Galambos József és Bogyai Frigyes HSC írtak alá. Ezután 1968. okt. 10-én a fenti MÉM határozat és az OTvH 1968. máj. 10-i 1.063/1968 sz. határozata alapján MAVOSZ Pest Megyei Választmányának helységében megalakult a MAVOSZ Solymász Szakosztály. Elnök: Dr Tusnády Győző, titkár: Galambos József, gazd felelős: Dékány Péter, solymász mester: Vancsó Géza, vadászmaster Váradi Emil lett.

 Kezdeti nehézségek, valamint személyi problémák miatt a Szakosztály döcögve indult, ekkor bízta meg Dr Tusnády Győző elnök Bogyai Frigyest a Szakosztály átszervezésével, mely 1971. márc. 20-i taggyűlésen új vezetőség választással le is zárult. Az új vezetőség : elnök: Dr Tusnády Győző, titkár: Bogyai Frigyes, solymászmester: Nagy Sándor, vadászmester Ferencz Miklós lett, később a vezetőség kibővült ebmester: Pogány István, ragadozó-mdár védelmi felelős Duhay Gábor vezetőségi tagokkal.

 Az amatőr solymászatot új alapokra helyezték, céljuk egy új képzett solymász generáció megteremtése, a solymász kultura, solymász hagyományaink fenntartása volt.:

 - A Szakosztály bekerült a MAVOSZ központba,

 - A 18 év alatti fiatalok a MAVOSZ ifjúsági programjának keretén belül lehettek tagjai a szakosztálynak

 - A 18 év feletti levizsgázott tagoknak lehetőséget biztosítottak, hogy bérkilövő vadásztársaságok tagjai legyenek,

 - A tagok a vadász vizsgát a Pest és a Somogy Megyei MAVOSZ Intéző Bizottságok előtt tehették le.

 - A szakmai szinvonal megteremtése érdekében megszervezték az első hivatalos vizsgaköteles solymász tanfolyamot.

 

 Magyarország első hivatalos solymász vizsga Bizonyítványa. /aláírók: Szendrey Ernő MÉM, Beregszászi György MAVOSZ, Bogyai Frigyes Szakosztály/ (Bogyai Frigyes dokumentum gyűjteményéből)

 - A tanultak gyakorlati részének elsajátítása érdekében térítésmentes közös vadászatokat szerveztek. /Abádszalókon, Palotáson, Jászkiséren, Cegléden, Lábodon   /

 - A vadászati lehetőségeket megállapodásokkal biztosították.

 - Tevékenységükbe bevonták a solymász kutyák alkalmazását is.

 - Létre hozták a ragadozó-madár védelem első országos szervezetét.

 - Pest megyében elkezdték a vadászmesterek ragadozó madár fajismereti oktatását és vizsgáztatását.

 - Nemzetközi szervezetek által is elismert tenyésztési és vissza telepítési kisérleteket hajtottak végre.

 - 1972-ben kiadásra került Tájékoztató néven a magyar solymászok első évkönyve.

 

(Bogyai Frigyes gyűjteményéből) 

- Tevékenységük elismeréseként a MAVOSZ Jogi Bizottsága a hatóságokhoz benyújtotta a közösen elkészített önálló egyesületi kérelmüket és közösen elkészítették az Egyesület Alapszabályát is.

 - A vadászat jogi szabályozásába bele került a solymászok javaslata is.

 - Munkájuk nemzetközi elismeréseként az IAF felkérte a szakosztályt, hogy lépjen be tagjai közé.

 

...

 Sajnos a természetvédelmi hatóságok álláspontja 68-hoz képest jelentősen megváltozott. A ragadozó madarak pusztulásánakaz okát Ők is a solymászat újkori reneszánszában látták. Az általuk is aláírt megállapodást (a MAVOSZ Solymász Szakosztály Működési Szabályzatát) semmisnek, a solymászat gyakorlását természetvédelmi és vadászati szempontból illegálisnak jogsértőnek tekintették. Ezt a véleményüket nem csak nemzetközi fórumokon hangoztatták. Végül egy jóhiszemű madárvédő semmibevett természetvédelem címmel újságcikket jelentetett meg ahol leírta a természetvédelmi hatóságoktól hallott információkat. Ez komoly következményekkel járt. Végül miniszteri közvetítéssel az OTvH elnöke és a MAVOSZ főtitkára közvetlen tárgyalásokat folytattak, ahol abban állapodtak meg, ha a solymászok úgy döntenek csatlakozhatnak (átléphetnek) a szervezés alatt lévő MME-be. Mivel ebben az időben a MAVOSZ Ragadozó-madár Védő és Solymász Szakosztály céljai és tevékenysége között elsőbbséget élvezett a madár védelem, MEGÁLLPODÁST ÍRTAK ALÁ A CSATLAKOZÁS ( AZ ÁTLÉPÉS )FELTÉTELEIRŐL. /1974.FEBR.7. aláírók : Keszthelyi István OTvH, Major István OTvH, Dr Sterbetz István MME, Bogyai Friges MAVOSZ/ A megállapodás rögzítette, hogy az MME Ragadozó-madár Védő és Solymász Szakosztálya fogja végezni az MME-n belül a ragadozó madár védelmet, rögzítete a madár utánpótlást, az éves anyagi támogatást, a tenyésztést, vadászterület biztosítását és még sok fontos dolgot.

 

Az OTvH felkérésére a MAVOSZ szakosztály tagjai közül többen részt vettek az MME megszervezésében. A szakosztály tagjai közül többen alapító tagjai voltak az MME-nek. 1974. márc 2-án a solymászok és a ragadozósok megalakították az MME Bp. II. helyi csoportot Elnöke Duhay Gábor, Titkára Szabó József lett.

1974. márc. 30-án megszünt a MAVOSZ Szakosztály és létrejött utóda az MME Ragadozó-madár Védő és Solymász Szakosztály. A Szakosztály az alábbi elnökséget választotta meg .:  Elnök: Janisch Miklós, alelnökök: Szentendrey Géza és Bechtold István, titkár: Bogyai Frigyes, madárvédelmi felelős: Duhay Gábor, solymászmester Dékány Péter, ebmester: Pogány István, gazdasági felelős: Dobner Lajos, fb. elnök: Dr Fodor Tamás.

 

A mindenki által dicsért, igen sikeres munka folytatódott az MME-n belül is. Folytatódott a titkosított fészek felmérés, a fokozottan védett fajok kiröpüléshez kötött premizált fészekőrzése és kijelölésre került a tenyész és repatriáló telep helye. (1973-ban 400, 74-ben 520 költő fészket tartottunk nyilván titkosítottan)

 

Azonban az egyesületben voltak néhányan akik úgy gondolták, hogy a védelmi tevékenységet Ők jobban tudnák csinálni és ezt nem széles társadalmi alapon, hanem egy szűk megbízható elit részére szabad csak biztosítani. Haraszthy László írásaiból megtudhattuk, hogy múzeumi dolgozószobájában Dr Jánossy Dénest az MME elnökét is meggyőzték. Azonban ehhez a ragadozó madár védelmet le kellett választani. Ehhez jól jött, hogy feszültség alakult ki a Szakosztály vezetése , valamint az OTvH és az MME elnöksége között, ugyanis sem az OTvH sem az MME nem teljesítette a Csatlakozási szerződésben vállaltakat. Ezen kívül az Elnökség csak folyamatosan jött rá, hogy milyen feltételek biztosítását vállalták. Az is feszültséget okozott, hogy a Szakosztály - más felügyelet alatt - évek óta szinte önálló egyesületként működött, az MME pedig akkor alakította ki működésének a kereteit . A Szakosztály tevékenységét indoklás nélkül felfüggesztették, csak a  (MÁSODIK)  vizsgával végződő ragadozó madár fajismereti és solymász tanfolyamot folytathatták, majd a Tanu című filmből ismert módszerekkel, a rendőrség bevonásával igyekeztek a vezetőség tagjait lejáratni. (bejelentés pecséthamisításért, rendőrségi büntető feljelentés társadalmi tulajdon hűtlen kezelése vádjával) Miután bebizonyosodott, hogy a vádak hamisak, akkor a rendőrség és a határörség bevonásával az akarták bebizonyítani, hogy a solymászok vezetői érintettek a madárcsempészés ügyében. Mivel ez az akciójuk sem sikerült, a megállapodásban szereplő éves madár utánpótlást - utólag - szabálytalannak minősítették, a kiadott tartási engedélyeket vissza vonták és a vezetőség tagjai ellen fegyelmi eljárást indítottak. Erre azért volt szükség, mert ekkora már eldöntötték, hogy a Szakosztályt megszüntetik a solymászatot és a ragadozó madár védelmet szétválasztják, végül 1976-ban Haraszthy László gyámsága alatt megalakították az MME Solymász Szakosztályát. A Szakosztály a munkáját szinte a nulláról kezdte, de ugyan így járt a ragadozó madár védelem is. A ragadozó madár védelmi tevékenység és a solymászat is az MME akkori "fejlettségi" szinvonalára került.

 

Végül Bechtold István elnök és Duhay Gábor titkár vezetésével egy hosszabb lassan építkező sikeres korszaka következett a magyar solymászatnak. A solymászat beépült a vadászati törvénybe és a TvT is rögzíti a solymászat gyakorlásának feltételeit. A solymászok vizsgáztatásának a rendje is végleges lett. Kijelölésre került a solymász terület, rendszeresen jelennek meg évkönyvek, nagyszabású nemzetközi találkozókat szerveznek, s lehetővé vált a tenyésztett sasok, sólymok tartása is. A solymászok épülésére több szakönyv került kiadásra.

 

Egy idő után a Szakosztály úgy döntött, hogy önálló egyesületté válik. Az MME-vel való korrekt egyeztetés után 1996-tól ismét MSE néven önálló egyesületként működik. Tagjai lettek az IAF-nek és a CIC-nek. Ismeretterjesztő filmek és kiadványok készülnek.

 

A solymászok tevékenységét a társadalom is elismerte, a magyar solymászat  Magyar Szellemi Kulturális Örökség lett. Az UNESCO 2012-ben a világ szellemi kulturális örökségének részévé nyilvánította s végül megkapta a Hungarikum címet. E CÍMEK ELÉRÉSÉBEN KIEMELKEDŐ SZEREPE VOLT  TÓTH JÁNOS ELNÖKNEK ÉS DUHAY GÁBORNAK A PÁLYÁZATI ANYAGOK ELKÉSZÍTÉSÉBEN ÉS BENYÚJTÁSÁBAN.

 

Azonban néhányan nem voltak elégedettek a jog által biztosított solymászati lehetőségekkel, úgy gondolták Ők jobban tudják csinálni, 2007-ben megalakították a Symurgh solymász egyesületet, mely rövid időn belül gyakorlatilag megszünt. Később néhányan a vezetőség munkájával nem értettek egyet, 2010-ben kiváltak és megalakították a NRSE-t. E szervezet főként madárvédelmi munkát végez.

 

A jogi szabályozás lehetővé teszi a szervezeten kívüli - állampolgári jogon - gyakorolt solymászatot is.  Ez kevesebb kötöttséggel jár, így egyre többen ezt az utat választják.

 

Sajnos a solymászat szabályozása elsősorban természetvédelmi oldalon már régóta túlhaladott. A TvT mára indokolatlanul korlátozza a tenyésztett madárfajok tartását, bemutatását, az ismeretterjesztést. A HUNGARIKUM bemutatását is, külön drága engedélyhez köti. A magas illetékek, az ősi solymász madarunk tartásának a tilalma oda vezetett, hogy egyre többen tartanak egzotikus - a TvT hatálya alá nem tartozó- madarakat.

 

A solymászok közül többen hivatásos solymászként működnek, bemutatókat tartnak, ifjúsági táborokat, tanfolyamokat szerveznek, vagy a mezőgazdaságban végeznek vadriasztást.

 

A mai jogi szabályozás, a magas illetékek, a drága vad árak miatt éves solymász rendezvényeinkre külföldről csak néhányan jönnek el.

 

A solymász kultúra ápolására  az MSE létre hozta a Bechtold István alapítványt, mely kiállításokkal, kiadványokkal és mint most is szimpózium szervezésével járul hozzá a magyar és nemzetközi solymász kultura ápolásához.

 

 A gyakorlati solymászat tövábbfejlődéséhez elengedhetetlenül szükségesnek látszik a solymászat természetvédelmi oldalának az újra szabályozása figyelembe véve a globális tenyésztési adatokat és a magyar solymászati hagyományokat.

 

/ megjegyzés: e korszak ragadozó madár védelméről és solymászatáról többen is írtak összefoglaló anyagokat, melyek  több részletében eltérnek a dokumentumoktól, a valóságtól, az általam leírtaktól. Én mindenütt igyekeztem dokumentumokra támaszkodni, de az események összefüggések megvilágításánál óhatatlanul előkerültek személyes emlékeim elsősorban az 57 és 76 közötti időszak vonatkozásában, hissz e korszak eseményeinek alakításában aktívan vettem részt. Szívesen várom azokat a - dokumentumokra alapozott - kiegészítéseket ellen véleményeket, melyek segítenek e kor történéseit a jobban hitelesebben bemutatni. Minden korszakban az eseményeket előlről kezdték számozni az előtte lévő eseményeket, eredményeket nem létezőnek beállítani, hassznos lenne ebben is rendet csinálni./

 

 

 

 

 

Kiegészítések, magyarázatok, dokumentumok:

 

E korszakról nagyon jó összefoglalást írt Bagyura János. Életútjából, szakmai pályájából adódóan eltérő hangsúlyokkal. Sok adatot közöl az akkori solymászokról. Néhány helyen adatai eltérnek az enyémtől, ezért megpróbálok a hiteles források alapján egyeztetni.

 

 

 

 

 

 

 A teljes anyag a dokumentumok között olvasható.

 

 

 

 A HSC által benyújtott javaslatban 44 fő szerepelt, de az akkori feltételekek, csak a fenti személyek feleltek meg. (lásd MAVOSZ időszak dokumentumai)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A természetvédelem képviselői többek között ezt az általuk is aláírt dokumentumot tagadták le, ezt monták semmisnek nemzetközi éa hazai fórumokon !!

 

 

 

 

 

 

 

A MAVOSZ Solymász Szakosztálya Működési Szabályzatát teljes terjedelemben alapdokumentumok címszó alatt lehet elérni.

 

 

 

 

 (A fennti dokumentumok eredeti példányai Bogyai Frigyes gyűjteményében találhatóak)

 Ezek voltak azok a feltételek amelyek biztoítását az OTvH és az MME vállalta. Ennek alapján döntött úgy a Szakosztály, hogy  C S A T L A K O Z I K az MME-hez ! Ez beépült az MME Ragadozómadár-védő és Solymász Szakosztály Alapszabályába, melyet az MME Elnöke jóváhagyólag írt alá.

Meg kell említeni Rakonczay Zoltán - OTvH Elnöke - solymászathoz való hozzáállását.

Míg apparátusa a solymász szót is törölni szerette volna /néhány dokumentumban helyette "héjász" szót alkalmaztak/ Ö a tárgyalásokon még azt is felvetette, hogy az akkor még gazdag kazak sólyomállományból lehetne importálni sólymokat a magyar solymászok részére ! Ő kemény, egyenes, korrekt tárgyalópartner volt.

 

 

 

 

 

 Az alábbi okumentumok Dr Tóth Sándor Nyitány a Hírnévhez c könyvből származnak. Aki kiváncsi e bonyolult korszak vadászati-solymászati helyzetée olvassa e Dr Tóth Sándor  fenti című és A Hírnév Kötelez c könyveit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A kiemelkdő vadász, solymász, ornithológus nevek között ott találjuk Nemeskéri Kiss Gézát, Sziráczky Sándort (Sterbetz István rokona, nála ismerkedett meg a solymászattal) Vertse Albertet és az alábbi idézetekben szereplő Szendy-Moldován Lászlót, akit díszelnöknek választottak.

 Fegyverneken a Hillér Tanya alatt volt. (Dr Tóth Sándor szülőhelye.)

 

 A fenti adatok Dr Tóth Sándor kutatási eredményeiből származnak.

 

 

Ezek a dokumentumok rögzítik az MSV megalakulását.

 

 

 

 

 

 

 

Hiába alakultak, 47-re már valójában megszüntek így adminisztráiós kötelezettségüknek sem tettek eleget és két év alatt a hatóságok is rájöttek, hogy nem működnek.

 

 

 

 

 

 De !! Bástyainak 1946 jun.-i vármegyei vadászati főfelügyelői jelentéséből megtudhatjuk, hogy az MSV tagjai a gyakorlati solymászatot ismét elkezdték

 

 

 

 

Ez bizonyítja, hogy Bástyai a solymász szakosztály szervezését, már Gödöllőn elkezdte, mert 51-ben már a Bp-i Állatkert madár osztályának a vezetője volt.

 

 

 

 

Mivel sok helyen ezt a szervezetet sokféle képen nevezték ime a hivatalos !

 

 

 

 

Az elfogadott  szabályzat rögzíti a madár megjelölést a vadászati és gyakorlási lehetőségeket is.

 

 

 

 

 

 A tagok között sok - még ma is ismerös - névvel találkozunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: A XX. sz-i Magyar solymászat története
A SZAKRÁLIS TURUL LEGENDA KÖTI ÖSSZE A VILÁGHÓDÍTÓ SZTYEPPEI NÉPEKET - © 2008 - 2024 - dzsigt.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat