(Vannak akik hallottak róla, vannak akik mások visszaemlékezései alapján úgy gondolják ismerik e kor eseményeit és még vagyunk néhányan akik alakítottuk, írtuk a solymászat történetének e szakaszát)

 

Azért beszélek vissza térésről, mert 1945 után egy rövid ideig majd 1952-57 közötta solymászat a MAVOSZ-on belül működött. E korról kissé idealizálva több helyen is olvashatunk Bástyai és Lelovich írásaiban. Aki dokumentumok alapján szeretné megismerni a solymászat (és a vadászat) tényleges helyzetét ebben az időszakban, az olvassa el Dr Tóth Sándor: Nyitány a hírnévhez és a Hírnév kötelez című kitűnő könyveit. E művekból megtudhatjuk, hogy megszünéséig ez a szervezet működését el sem kezdte.

 

Az 1956 utáni váci,  kiskunfélegyházi,  szentendrei (leányfalui) solymász klubok és a megalakult, de végül nem működő szervezetek mind azt a célt szolgálták, hogy a magyar amatőr solymászokat összefogják és mint szervezetek képviseljék érdekeiket. A politikai és természetvédelmi nyomás ellenében a magyar solymászatot fenn tartsák.

A solymászatnak mint vadászati módnak a MAVOSZ-on belül lett volna a helye, hisz ez volt az egyetlen szervezet amely a vadászokat, vadász szervezeteket össze fogta, irányította, képviselte. A kor szabályozásának megfelelően, minden vadász társaság így minden vadász tagja volt. Azonban a vadászati törvény tételesen felsorolta, hogy mire, mivel, hogyan lehet vadászni. Ebben a felsorolásban a solymászat – az íjászattal és az agarászattal együtt- nem szerepelt. Nekünk a solymászat vezetőinek, irányítóinak vadászati szempontból az volt a feladatunk, hogy mint vadászati módot a solymászatot elismertessük és ezután a magyar vadász társadalom részévé tegyük.  Ennek azonban több szinte megoldhatatlan akadálya volt. A természetvédelem – elsősorban a Pátkay, Győry nevével fémjelzett csoport- mint több írásomban kifejtettem nem ismerte el, hogy Magyarországon létezik szervezett solymászat és nem jutottak el annak a felismeréséig, hogy több területen közösek az érdekeink, hiszen ragadozó madarak nélkül nincs solymászat, ezért a solymászok alapvető érdeke a ragadozó madarak védelme. A solymászok évezredeken keresztül védték őket. Az első magyar madártani könyvet is a nemzetközileg  elismert solymásznak, Nagy Lajos solymászmesterének Magyar Lászlónak köszönhetjük. A sólymokról és a solymászatról írt művét egész Európában  szinte napjainkig sokan idézik műveikben.  Petényi János Salamon - a magyar madár rendszertan megalapítója - mielőtt a ragadozó madár kutatásokba elmélyedt igyekezett megtanulni a korában már feledésbe merült solymászat tudományát. Megtanult solymászati ismereteire támaszkodva tartotta meg 1848-ban akadémiai székfoglalóját a ragadozó madarak és solymászat témakörben. Sajnos székfoglalójának szövege máig nem került elő. Azon tudósok, kik solymászhati ismeretek nélkül kezdtek a ragadozó madarak tanulmányozásába gyakran téves elméleteket dolgoztak ki. Így változtatta Hermann Ottó nemes turul sólymunkat dögevő keselyűvé....A XX. sz-ban  Európában és Amerikában a solymászok a ragadozó madár védelem talán legaktívabb és legeredményesebb szervezetei. Az 1938-as solymász szervezet alapítói is kiemelkedő vadász és madártani szakemberek voltak, kik célul tűzték maguk elé,  hogy a magyar solymászat hamu alatt szunnyadó parazsát ismét lángra lobbantsák. E hagyományokkal szakítottak Pátkayék és negatív szakmai állásfoglalásuk miatt a vadászat irányítóival folytatott tárgyalások éveken keresztül mindig megakadtak.

A vadászat oldaláról is több akadály merült fel. Mivel mint vadászati mód nem volt a törvényben felsorolva, tehát jogi szempontból, még akkor is ha valaki fegyveres vadászati engedéllyel rendelkezett, orvvadászatnak minősült. A solymászok harcoltak a ragadozó madarak védelméért, miközben a vadászok részére a dúvad irtás -tehát a ragadozó madarak lövése, mérgezése, csapdázása - kötelező volt.(Bővebben:. Bogyai Frigyes: „Amit a dúvad irtásról tudni kell”, Szombath Zoltán : Volt egyszer) A solymászok többsége sem gyakorló, sem vadász területtel nem rendelkezett, így az ország több területén – elsősorban Pest környékén- sok konfliktus volt a vadászok és a solymászok között.

Mindnyájan tudtuk, hogy személyes kapcsolatok nélkül nem tudunk eredményeket elérni. Én mint fegyveres vadász jó kapcsolatokat alakítottam ki a MAVOSZ Pest-megyei választmányának tagjaival  ingyen javítottam a tv-iket, közösen szerveztünk repi vadászatokat stb. Udvardi Péter édesapja, mint minisztériumi személyzeti vezető segített  egy-egy vezetőhöz bejutni. Nagy áttörést Gróf József /Sutyi/ mamájának segítsége hozta. Mint tacskó  tulajdonos jó kapcsolatot alakított ki az akkori FM miniszter tacskó tulajdonos feleségével. (..és mit meg nem tesz egy édesanya fia hobbyjáért..) Hamarosan üzenetet kaptam, hogy két oldalban foglaljam össze a magyar solymászat helyzetét és a rendezéséhez szükséges intézkedéseket. Ennek hatására rövid időn belül megszületett a MÉM Erdészeti Hivatal Erdészeti és Vadászati Igazgatási Főosztály 113130/1967 sz. átirata a MAVOSZ Intéző Bizottságának. Tárgy: Solymászat gyakorlásának engedélyezése, Előadó : dr Bertóti István.  Ebből idézek: Földes László miniszter helyettes.."felhatalmazása alapján, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökével és a MAVOSZ Intéző Bizottságával egyetértésben az alábbiak szerint engedélyezem.... mely rögzítette hogyan lehet Magyarországon solymászni. ( Külön cím alatt, mint alapdokumentumot ezt is közlöm) Ezzel a solymászat -nem jogszabály módosítással - legális vadászati móddá vált.  Ezen kívül természetesen mindnyájan ezer apró szálon kerestük a kapcsolatokat, hogy a solymászat jogi helyzetét és tárgyi feltételeit rendezzük. Annak érdekében, hogy a solymászat ügyét ne mint magánemberek képviseljük alakítottuk meg a Hungária Solymász Klubot(1965 -66) / Ennek előzményei  1961-64 váci Hermann Ottó Solymász Klub,.1962-64  kiskunfélegyházi Magyar László solymász klub részletesen a solymász szervezetek címszó alatt olvashatók/ Mind a kapcsolatok keresésében, mind a HSC megalakításában kiemelkedő szerepe volt Galambos Jóskának és Vancsó GézánakDékány Péternek és Bogyai Frigyesnek.

Sok munka eredményeként lehetőséget kaptunk, hogy a MAVOSZ keretén belül megalakítsuk a MAVOSZ Solymász Szakosztályát. A MAVOSZ SOLYMÁSZ SZAKOSZTÁLY megalakításában annak előkészítésében kiemelkedő szerepe volt Beregszászi Györgynek. Ebben az időszakban Ő már sok solymászt  jól ismert, hiszen a solymászok közül sokan elvégezték az általa szervezett vadőri tanfolyamot. A hallgatók közül a solymászok kitűntek tudásukkal felkészültségükkel. Velük hosszútávú baráti kapcsolatot alakított ki. Ő vállalta a solymász szakosztály megalakításának az előkészítését, majd felügyeletét. A dokumentumokból világsan kitűnik , a Hungária Solymász Klubot tárgyaló partnernek tekintették, e klub tagjaiból alakult meg a Mavosz solymász Szakosztály. E szervezet nélkül a solymászatról szóló hivatalos tárgyalások el se kezdődtek volna.  Nekem Beregszászi Györggyel és több megyei vezetővel a szakosztály megalakítása előtt is jó kapcsolatom volt. Sok éjszakába nyúlő beszélgetésen formálgattuk a solymászat jövőjével kapcsolatos elképzeléseinket.

Hosszú tárgyalások után a MAVOSZ  által készített Alapszabály Tervezetre támaszodva az OTVH képviselőivel aláírtuk a MAVOSZ Solymász Szakosztály Működési Szabályzatát. Aláírók:  Dr Pátkai Imre, Dr Győry Jenő ,  a HSC részéről.:Galambos József, Vancsó Géza, Bogyai Frigyes.

 1968.okt. 10 én a MAVOSZ hivatalos helységében megalakult  a MAVOSZ Solymász Szakosztály.  Alapító tagjai ajkv. sorrendjében: Bogyai Frigyes, Lelovich György Udvardi Péter, Galambos József, Jeszenszky Ede, Székely Attila,  Dr Tusnádi Győző, Váradi Emil,  Dúcz László. (Elnök Dr Tusnádi Győző, Titkár Galambos József lett.)

A feltételek azonban sok solymász számára teljesíthetetlenek voltak. Csak vadászok lehettek tagjai, ami azt jelentette, hogy fegyvertartási engedéllyel kellett rendelkeznie. Ezt a feltételt a legtöbb solymász nem tudta teljesíteni. Az egy tucat taggal megalakult szakosztály döcögve indult.  A szervezet a MAVOSZ Pest megyei választmányához került. Itt fotókiállításon dia vetítéses előadásokon keresztül mutattuk be  a hazai és külföldi solymászatot. /A fotó kiállítást:Bogyai , Duhay , Szabó és Jánossi képeiből készített tablókon láthatták, a dia vetítéses előadásokat Bogyai tartotta./ Elkezdtük a vadászmesterek ragadozó madár ismereti oktatását és bekapcsolódtunk vizsgáztatásukba is. Még a hivatalos megalakulásunk előtt megkaptuk   a MAVOSZ hozzájárulását, hogy 1968-ban részt vehessünk az ausztriai Marchegg városában rendezett nemzetközi solymász találkozón. Madarainkra az OTvH adta meg a kiviteli engedélyeket. (annak ellenére, hogy azokat 1967-ben vissza vonta) Azonban a solymászok többsége még mindig szervezeten kívül volt . A bajt tetézte, hogy Galambos Jóskának – titkárunknak - egyre kevesebb ideje volt a solymászat ügyeinek intézésére. Dr Tusnády Győző elnökünk  (Keszthelyi Egyetem tanára, az UNESCO magyarországi megbizottja volt)levélben kért, hogy tegyek valamit, mert fél éve Ő sem tudja elérni Jóskát. A  megyei választmány egyébként se hatékony vezetője, a központi támogatás hiányára hivatkozva kérte a solymász szakosztály feloszlatását. Néhány közeli solymász cimborával össze dugtuk a fejünket, hogy ebben a helyzetben mit lehet tenni. Rendkívül közgyűlést hívtunk össze. /jkv dokumentumok között mellékelve/ Én elvállaltam a titkári feladatokat és agilis vezetőségi tagokat vettem magam mellé. Elintéztem, hogy 12 tagunkat bérkilövő társaságba felvegyék. Ezzel párhuzamosan kerestem a kapcsolatokat a MAVOSZ országos központja felé. E munkában sokat segített Beregszászi György aki ott a solymászatért, az oktatásért, a propagandáért és az ifjúság ügyeiért felelt. Ő a munkája során már sok tehetséges solymászt megismert a hivatásos vadász képzések alkalmával. Az áttörést Dr Istvánovits Mártonnéval való ismeretségem jelentette. Lányai a nyári szünidőkben a veszprémi állatkertben megismerkedtek a solymászattal és azt szerették volna Pesten is tovább gyakorolni. Istvánovitsné, mint a MAVOSZ főtitkárának titkárság vezetője egyengette az utat, hogy a solymászat, mint szervezet az országos központhoz kerüljön. A solymászok a magyar solymászat nagyon sokat köszönhet hathatós  támogatásának. Dr Koller Mihály főtitkárnál közben járt, hogy programjainkhoz, tanfolyamunkhoz megkaphassuk a reprezentatív tanácstermet és Ő  vállalta,  munkaidőn túl az ügyeletet,  levelezésünk és Évkönyvünk gépelését. Szakmai felügyeletünket Beregszászi György látta el, de lehetőségem volt Dr Koller Mihály főtitkárral is közvetlenül tárgyalni. A solymászok szakosztályunkba tömörítésének lehetőségeit úgy biztosítottam, hogy személyes kapcsolataim révén több bérkilövő társaságba is felvették tagjainkat. Azonban ez még a többnyire fiatal solymászok legális solymászati lehetőségét nem oldotta meg.  A MAVOSZ is foglalkozott a fiatalok vadászati nevelésével, de 18 év alatt nem kaphattak fegyvert. Ezen a gondolatmeneten tovább menve a solymászat lett a fiatalok vadászképzésének egyik lehetősége és az első szervezett formája. Így a solymászok szervezetbe tömörítésének megteremtettük a lehetőségét.

Azonban a szervezet és irányítás nélkül főként lelkes fiatalokból álló solymászok tudásszintje, szemlélete elmaradt a kor követelményeitől. Majdnem kizárólag „egynyári” solymászat folyt. Őszre  mikor a nappalok rövidültek és a szegény solymásznak iskolába kellet járnia alig maradt madár. Ha megnézzük a korabeli solymász fényképeket azokon alig látunk öreg madarat. Mivel szinte kivétel nélkül a solymászok „  kertek alatti” solymászatot űztek nem gyakorolhatták a társas vadászatokat. Még Lelovich Gyurinak is 1969-ben én intéztem el hogy legyen legális röptető területe./Lásd:dokumentumok/ 1957 után évtizedekig a kertek alatti solymászok népes táborába tartozott.

 

E hiányosságok felszámolása érdekében Intéző Bizottságunk aktív részvételével a következő intézkedéseket tettem:

-          havi klubnapokon külső és belső előadók segítségével emeltem tagjaink tudás szintjét /Színes dia vetítéses úti beszámolókat tartottam a külföldi solymász találkozókról is./

-          kidolgoztam egy solymász tanfolyam tematikáját, majd külső és belső előadók segítségével sikeres vizsgaköteles tanfolyamot szerveztem. /A tematikáját Dékány Péteren keresztül a Marosi Iván vezette szlovák solymászok is átvették. majd orosz nyelvre lefordítva megküldtem az akkor szerveződő orosz solymászok részére és elkérte Givi Csogovadze barátunk a grúz solymász szervezet elnöke is. A későbbi tanfolyamok és vizsgák is erre a tematikára épültek./A vizsgáztatáson az FM és a MAVOSZ képviselői is jelen voltak a természetvédelem és a madártan képviselői az utolsó pillanatban lemondták részvételüket.. Ez a hivatalos vizsga bizonyítvány jelenleg is érvényes.

 

-          Meghirdettem az „öreg madár” kultuszt .Az öreg Szofi munkáján keresztül mutattam be mennyivel eredményesebb egy magyar vizslával össze szokott együtt dolgozó öreg héja.

-          Duhay Gáborral, Szabó Józseffel(Duci) kidolgoztunk egy ragadozó madár állomány felmérési és védelmi programot melynek irányításával összefogásával Duhay Gábort bíztam meg.

-          Hazai és nemzetközi szinten is felléptünk a ragadozó madarak elpusztítása , lövése ellen.

-          Tagjainkkal előadásokon cikkeken keresztül ismertettem meg a külföldi tenyésztés és repatriálás eredményeit. Többen részt vettek a hazai tenyésztési és repatriálási kísérletekben. A veszprémi  Nagy Lóránt sikeresen tenyésztett uhut és vörös vércsét , eredményei iránt az oxfordi egyetem lapja is érdeklődött, azonban őket már első sorban visszatelepítési és dajka madár kisérleteim érdekelték, több öreg  héja –elsőként az én Szofim-  letojt , majd adoptált és felnevelt fiókákat. Ezekről fotó és film is készült. Dobner Lajos héja tenyésztési kísérleteiről az MME keretén belül kiadott évkönyvünkből értesülhettek tagjaink.  Összhangban a Ny-i eredményekkel sikeres repatriálási kísérleteket folytattunk./Dajka madár, teljes vadröptetés módszereivel/

-          Közös vadászatokat szerveztem: a ceglédi vadászterületemen ingyenesen a saját kompetenciám terhére. A solymászatot támogató vadász ismerőseim, barátaim közül többen ingyenes társas vadászati lehetőségeket biztosítottak a szakosztály tagjai részére. Dr Garay Lajos Palotáson, Dr Beke Imre Abádszalókon, Ferencz Miklós, Galamb Gábor somogyban, sajnos a Jászkiséri elnök nevét már elfelejtettem. Itt mindenütt a szállást, a vadászatot, a vadat ingyen biztosították barátaim. Palotáson napi 12!! Ft-ért napi háromszori kitűnő étkezést biztosítottak. Ezek mind országos hírű vadbő területek voltak. Emlékszem amikor néhány autónyi solymászt Ceglédre vittem a madarak és a solymászok nem bírtak magukkal a sok fácán láttán. (Erről Medgyesi Gyuri tud mesélni) Egy ilyen közös vadászat engedélyeztetése sem volt egyszerű. A vendéglátóinknak kellett engedélyt kérniük az FM-től, hogy meghívhassák egy közös vadászatra a solymászokat. Sokan nem vállalták ezt a tortúrát. ( Jó példa erre: a megyei választmány nem engedélyezte, hogy a palotásiak meghívjanak egy közös vadászatra ezért a MAVOSZ főtitkár segítségét kellet igénybe vennem )

-          Mivel a solymászok gyakorlatilag nem használtak kutyákat, be kellet mutatnom mennyivel eredményesebb egy vizsla által megállt vadat elejteni egy öreg héjával. Az idősebbek még emlékeznek Lili-re a sima szőrű magyar vizslámra. (honlapomon kislányom és öreg hím kerecsenem társaságában látható, a palotási és a jászkiséri vadászatot bemutató fényképeken is látható) A szakmai irányítást Pogány István kinológus vállalta el. Hamarosan egyre többen használtak kutyákat./Báder, Dékány, Medgyesi…./ sőt kutyásaink országos munkakutya versenyt is nyertek!

-          Megszerveztem a központosított madár beszerzést és elosztást. Ebben nagy segítségemre volt Székely Attila, a kor kiemelkedő amatőr solymásza, aki évtizedeken keresztül  szakmailag is elismert hivatásos vadászként dolgozott Somogyban. Szakmai tekintélyének köszönhetően több solymásznak szerzett hivatásos vadászi állást . (Báder, Krompaszky….) Róla méltóan emlékezik meg Beregszászi György Hamu Alatt c. könyvében.

-          Erősítettem, hivatalos szintre emeltem kapcsolatainkat a külföldi solymász szervezetekkel és az IAF-el.

-          Kiadtuk első évkönyvünket (1972), mely honlapomon olvasható. A második kéziratai elkészültek, a természetvédelmi támadások miatt kiadására nem kaptuk engedélyt.(Abban az időben a sokszorosításhoz külön hozzájárulás kellet.)

-          Szakosztályunk Alapszabályát egyeztettem az FM-el a MAVOSZ-al és a Természetvédelmi Hivatal munkatársaival.(aláírt szabályzat a dokumentumok között megtekinthető)

-          A rendőrség bevonásával lépéseket tettem az illegális solymászat felszámolására. Az engedély nélküli madárbeszerzéseket szigorúan szankcionáltuk. / A korabeli dokumentumokból is látható, ennek kizárás, solymászati jog felfüggesztése volt a következménye./

Az 1962-73 közötti időszakban a magyar solymászat jelentős fejlődésen ment keresztül. A csupán szervezeti feltételeket nyújtó művelődési házak klubjaitól a MAVOSZ országos központja alá tartozó önálló országos szervezetté alakult,  hatóságokkal egyeztetett, majd jóváhagyott alapszabállyal, önálló bankszámlával és  pénzgazdálkodással, MAVOSZ által biztosított körpecséttel. Munkánk elismerését jelentette, hogy részt vehettem – mint a solymászok képviselője- a 40 000 vadászt képviselő országos küldött közgyűlésen és a nagy jelentőségő 1969-es vadászati napokon, ahol Dr Tóth Sándor a magyar vadászat irányítója beszédében már megemlíti a solymászatot, mint a magyar vadászkultúra részét.. A magyar solymászat (itt nem egy-egy kiemelkedő hivatásos solymászra gondolok) nemzetközi kapcsolatai és elismertsége fokozatosan tovább nőtt. Az 1963-as kiskunfélegyházi magyar-NDK, az ausztriai nemzetközi, az NDK-beli német-magyar solymásztalálkozók  utáni visszaesést jelentős fejlődés követte. A személyes barátságokon alapuló szlovák kapcsolatok töretlenül fejlődtek. Tevékenységünk nemzetközi elismertségének fontos állomása volt, amikor 1969-ben az IAF megküldte tájékoztatóját, melyből megismerhettük a taggá válás feltételeit. 1970-ben hivatalos meghívást kaptunk az NDK solymász találkozójára. 1971-ben a Vadászati Világ Kiállítás alkalmával tovább erősítettük kapcsolatainkat a külföldi szervezetekkel. 1972-ben az NDK-ból Storant Oberlandforstmeister hivatalos levélben kereste meg a magyar felügyeleti szerveinket a hivatalos állami szintű kapcsolatok felvétele ügyében. 1973-ban megérkezett az IAF hivatalos állásfoglalása, mely lehetővé tette taggá válásunkat. A nemzetközi kapcsolataink kialakítása, fejlesztése és a magyar solymászat nemzetközi szintű elismerése érdekében, személyes kapcsolatain keresztül igen sokat tett Bástyai Lóránt. Mindig nyomon követte a magyar solymászat helyzetét. Több szervezetünkön kívül levő kitűnő solymászra hívta fel a figyelmemet, Ő egyengette későbbi elnökünknek Bechtold Istvánnak taggá válását is. Szakosztályunk eredményeit, fejlődését jól jelzi, hogy 1972-ben a MAVOSZ jogi bizottságának és a legfőbb ügyészség segítségével kidolgoztuk új alapszabály tervezetünket és a MAVOSZ támogatásával kérvényezhettük önálló egyesületté válásunkat.

A gyakorlati ragadozó madár védelmet több csatornán kezdtük el . - Először feltártuk a pusztulás okait. Nemzetközi kutatási eredményekből már ismertük a vegyszerek káros hatását, de ezen kívül több nem elhanyagolható tényezőt is feltártunk, összesítettük és megküldtük többek között a természet védelem illetékes vezetőinek. /Ragadozó madarak a számok tükrében/ Sajnos a dúvad irtási statisztikákat Dr Rakonczay Zoltán az OTvH vezetője, szakembereinek állásfoglalása alapján, „légből kapott” számoknak minősítette. Ők akkor úgy értelmezték, hogy az évi 5-6000 ragadozó madár lelövési statisztikát csak azért állítottuk össze, hogy a solymászok évi 10-15 héja ( mely abban az időszakban kötelezően irtandó dúvadnak számított ) utánpótlási igényét ehhez képest jelentéktelennek tüntessük fel. Álságos álláspontjukra jellemző, miközben a ragadozó madár pusztulás fő okát a solymászatban akarták láttatni, ezen közben még 1982-ben is jogszabályban  korlátozás nélkül engedélyezték  a fácántelepeken és baromfitelepeken  a héják elpusztítását sőt!! engedéllyel a héja ma is lőhető, az évi 15 héja solymászati célú beszerzését és tartását külön engedélyekhez kötötték . (1/1982 (III.15.) OTvH rendelet) Tehát én mint vadász fácántelepünkön évente tucat szám lőhettem foghattam héját, de mint solymász külön engedélyt kellett kérnem egy héja begyűjtéséhez és utána csak engedély birtokában tarthattam. Idősebb solymászok gyakran idézték nemzetközileg is ismert ragadozó madár védő mondását: „szívesebben látok lelőve egy héját, mint egy solymász öklén”  - Dr Garay Lajos barátom lefordította számomra az AHOTA  egyik cikkét mely a közép-ázsiai pusztákon átvezető középfeszültségű távvezetékek ragadozó madár pusztításait mutatta be, egyben közölte a szovjet tudományos akadémia madárbarát villanyoszlopának a tervrajzát is. (Lásd: cikkek az AHOTÁBÓL.) Javasoltam, hogy közösen lépjünk a hazai oszlopkonstrukciók módosítása ügyében. Sajnos az akkori madártani szakapparátus ebben sem volt partner.  - Madármegfigyeléseim alkalmával sokszor jártam erdészeknél. Talán egy se volt akinek az előszobáját ne  díszítette volna egy kitömött „sas”. A beszélgetésekből kiderült, hogy többségük jól ismeri a területén fészkelő ragadozó madarakat és a saját - státusz szimbólumnak tekintett – sasának meglövése után a nagyvadas területeken az ott fészkelő ragadozókat nem háborgatják. Ezen tapasztalatok alapján az erdészetekre támaszkodva az országban elsőként kidolgoztuk a kiröpüléshez kötött premizált fészek őrzést Személyes kapcsolataim révén a Zemplénben a Boldogkőváraljai erdészetre támaszodva kezdtük el és vezettük be sikeresen ezt a módszert. Itt meg kell említeni Pingor Jánosnak – a Boldogkőváraljai erdészet vezetőjének - hathatós segítségét. A fészek felmérésekben, az erdészekkel  való jó kapcsolatok kialakításában nagy segítségemre volt Szabó József, aki kiemelkedő munkát végzett a ragadozó madár ismeret és védelem propagálása terén is. Mint fentebb már említettem elkezdtük a vadászok szakmai irányítóinak, a vadász mestereknek a ragadozó madár ismereti oktatását. A művelődési házakban, felső oktatási intézményekben tartott előadásainkon nem csak a solymászatot, hanem a ragadozó madarak védelmének szükségszerűségét is bemutattuk hallgatóinknak. A ragadozó madarak védelmének érdekében több cikket jelentettünk meg elsősorban a BÚVÁR-ban. Annak érdekében, hogy tudjuk mit lehet és kell megvédeni elkedtük a ragadozó madár állományunk felmérését, melyben  Duhay Gábor végzett kiemelkedő munkát. Mint a dokumentumokban szereplő 1973-as  Úti Beszámolómból (DFO 50) is kitűnik ebben a korban a nemzetközi solymász találkozók fő témája a ragadozó madarak megmentése volt./Tenyésztés, vissza telepítés, élőhely védelem, felvilágosítás, a ragadozó madár védelmi propaganda nemzetközi szintű fejlesztése./

Ma már természetes, hogy tilos a védett ragadozó madaraink elpusztítása, de mi akkor léptünk fel  e madarak lelövése ellen, mikor még kötelező volt irtásuk és ezt a természetvédelmi hatóságok rendeletei is engedélyezték. Megszereztük a MAVOSZ és az OTvH hozzájárulását, hogy álláspontunkat, javaslatainkat elküldhessük az IAF bécsi központjába./Ennek részletei a mellékelt dokumentumokban olvashatók./

-          ………………. a dokumentumokat folyamatosan töltöm fel honlapomra, melyek betekintést nyújtanak a kor szabályozási rendszerébe is.

-          

Oldal: VISSZATÉRÉS A MAVOSZ-hoz
A SZAKRÁLIS TURUL LEGENDA KÖTI ÖSSZE A VILÁGHÓDÍTÓ SZTYEPPEI NÉPEKET - © 2008 - 2024 - dzsigt.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat