A WEB LAPOMON MEGJELENŐ ÍRÁSOK ÉS FOTÓK A SAJÁT TULAJDONOMAT KÉPEZIK. PONTOS FORRÁS MEGNEVEZÉSSEL SZABADON FELHASZNÁLHATÓK. /BOGYAI FRIGYES/ (Egyes solymászati szakmai témákról, solymász kalandokról a solymaszat.hupont.hu -n olvashatsz)

 

A SZAKRÁLIS TURL LEGENDA

 

 

A pusztai népek által felfedezett, majd művészi fokra fejlesztett solymászat napjainkra meghódította szinte  az egész világot. A mintegy 5000 év alatt jelentős szerepet tőltött be az élet szinte minden területén.

A vadászati és kiméleti időszakok, valamint kíméleti területek kijelölésével megteremtve a vadgazdálkodás és a természetvédelem alapjait. Több ezer éve alkalmazva a fenntartható használat napjainkban megfogalmazott elméletét. Szigorúan szabályozták a madarak beszerzésének tartásának feltételeit. Több kultúrában csupán vadon fogott madarakat -főleg fiatalokat- alkalmaztak s azokat a vadászati szezon végén szabadon engedték, s így fészkelő területeikre visszarepülve szaporodhattak. A kiemelkedően tehetséges példányokat megjelölték és gyakran a szabadon engedés helyén , az őszi vonulás idején újra befogták. Feljegyeztek olyan eseteket is, hogy 5-6 szezonban is visszafogták a vonuláskor visszatérő példányt. Feljegyeztek olyan eseteket is, hogy a solymász jelző tüzekkel várta "madara" őszi visszatérését. Azon kívűl, hogy a solymásznak kevesebb munkát és gyönyörű élményeket nyújtottak ezek a több szezonban visszafogott madarak, az adott példánynak is többszörös esélyt nyújtott a vonulási, telelési időszak túléléséhez. (Petényi János irataiból Csörgei Titusz által összeállított "MADÁRTANI TÖREDÉKEK c munkában is olvashatjuk,  hogy hazánkban a madarászok által az egyik fészekről kilőtt kerecsen sólyom lábán egy kis bőr párnácskában egy arab nyelvű iratot találtak - vélhetően a solymász ennek alapján várta vissza kitűnő vadásztársát. Ebben a korban a madártani kutatás úgy történt, hogy a fészekről lelőtték a madarakat.....)

A ritka madarak beszerzését, tartását Európában és Ázsiában is szigorú törvények szabályozták. Ezek megszegését nemegyszer halállal büntették.

A több tízezer főt mozgósító nagy közös solymászatok hadgyakorlat számba mentek, hiszen egy ilyen hetekig tartó esemény megszervezése, lebonyolítása nem különbözött egy hadi megmozdulástól. A kiszemelt vad lóháton árkon bokron keresztül való üldözése, a vad és a vadászmadár , a ló és a kutya figyelése irányitása nagy ügyességet rátermettséget igényelt és olyan tulajdonságokat fejlesztett ami a harcászathoz is szükséges. Ennek jelentőségét az uralkodók is hamar felismerték. Ezekről a hadgyakorlat számba menő nagy solymászatokról szemléletesen számol be Marko Póló, s hasonló rendezvényekről számolnak be a muszlim időszak Maghreb solymászatát bemutató írások is. Anonimus is leírja, hogy a magyarok rendszeres lovas vadászatának köszönhető kiemelkedő harckészségük.

Kublaj kán hadgyakorlatnak is beillő vadászatát Marco Polo leírása alapján a neves állatfestő és illusztrátor orosz Gorbatov barátom  festette meg.

 

A solymászat megtermékenyítően hatott a művészetekre is. A solymászok ódákat zengtek madaraik ügyességéről, bátorságáról, szépségéről. Ebből kaphatunk izelítőt Balassi versein keresztül A történelem viharai sokmindent eltöröltek, de a világ minden tájáról kerülnek elő solymászatot ábrázoló képek, mozaikok szőttesek s nem utolsó sorban gyönyörű versek.

Minden solymász arra törekedett s ha lehetősége van rá törekszik ma is, hogy neki legyen a legszebb a legjobb, s a legeredményesebb vadászmadara. Már a solymászat kezdetei óta nagy megbecsülésnek örvendtek az un. vadász sólymok és ezek közül is kiemelkedő jelentőségre tettek szert a turulok, hisz mint solymász madarak a legkiválóbbak közé tartoztak. Dzsagatájról és Oktájról Dzsingisz kán fiairól jegyezték fel, hogy turul sólymaikkal hetente teve rakománnyi hattyút zsákmányoltak.  

Autómatikusan felvetődik a kérdés, mi köze van a Dzsingiszkán fiúk turuljainak a szakrális turulhoz, a turulos Árpádhoz  és a többi turulos eredet modával rendelkező, világbirodalmakat alapító, családokhoz ?  

Mielőtt e kérdéskör fejtegetésébe kezdenék le kell szögeznem, az ország több pontján megtalálható keselyű szerű turul szobroknak semmi közük nincs  sem a solymász, sem a szakrális turulhoz. Ez a tudós Hermann Ottónak a tévedéséből keletkezett, ugyanis a modern lőfegyverek elterjedésének hatására megszünő hivatalos solymászattal eltüntek a solymászathoz kötődő szakmai ismeretek , így a ragadozó madarak ismerete is. A  1800-as években kezdett felmerülni, hogy a tudományos ismereteket össze kellene gyűjteni és rendszerbe kellene foglalni.  Ez a törekvés egybe esett a nyelvújítás az önálló tudományos magyar nyelv megteremtésével,  magyar nemzeti tudat erősödésével , hagyományaink népi kultúránk feltárásával és tudományos szintű összegzésével feldolgozásával. A solymászati ismeretek eltünésével az Árpád-házi királyok turul legendája gyökértelenné vált. Fogalmuk sem volt milyen madár volt a turul és hogy válhatott honfoglalást vezető törzs "totem" állatává, s ezen keresztül a magyarok "szent" madarává. Végül az a Hermann Ottó féle teória győzőtt, miszerint amerre a magyarok mentek ott a csatákban mindíg győztek. E korban a harctereket mindig ellepő keselyűk ezért követték a magyarok vonulását, hiszen nyomukban mindíg biztos prédához jutnak. Tehát a turul nem lehet más csak valamilyen keselyű.  Ez a teória sok embernek tetszett, hiszen alátámasztotta a magyarok hősiességét legyőzhetetlenségét. Azt nem is érzékelték, hogy ezzel ledegradálták, téves irányba terelték a sólyom hagyományainkat, a szent turulhoz kötődő Árpád-ház eredet mondáját. 

A  turul témakör tudományos feldolgozása Vönöczky Shenk Jakab nevéhez fűződik. Mint a Magyar Madártani Intézet igazgatójahatalmas forrásanyag feldolgozásával jutott el a három kiemelkedő solymászmadár a turul a zombor és a kerecsen faji meghatároz. Az általa idézett forrásmunkákból világossá válik, hogy az Altáj hegység magas artikus régióiban (itt nyáron is gleccserek vannak) él egy nagytestű igen ritka és a solymászok által igen nagyra tartott sólyom, melyet a helyiek, majd  -a mai napig híres és szevedélyes solymász népek,-  türkök és arabok  , turulnak ,tughralnak stb. hivnak.  Korabeli utazók tudósításaiból tudjuk, hogy Dzsingisz kán fiai turulokkal vadásztak, ugyan akkor a kirgiz fejedelem követei hófehér vadászsólymot vittek a kánnak ajándékba, melyet az oroszok                 k r e c s e t nek, más népek pedig      s u n k á r nak (sumkárnak, zombornak) neveznek.  Ennek alapján megismertük a vadászsólymok /falco rusticolus/ elnevezését Eurázsia Kárpát medencétől keletre eső területein és Észak-Afrikában, vagyis :turul (toghrul) sunkár(sumkár, zombor), krecset /nem kerecsen!!!/. Tőlünk Északra és Ny-ra a vadászsólymokat Jagd-falk-nak Gyr-falkonak  nevezik, ill. e nevek helyi nyelvi változataival jelölik . A turul fészkelő területeinek feltárásában, faji meghatározásában és solymászati jelentőségének imertetésében kiemelkedő munkát végzett az orosz Djementjev professzor. Újabban -elsősorban ny-i ornothológusok a turult a k-i kerecsen egyik változatának mondják. Ezt az elméletet néhány magyar kutató és ornithológus is átvette. Ennek az elméletnek a magyar vonatkozású lényege az hogy a magyarok addig jöttek amig a kerecsen fészkelő területe tart, tehát a turul sólyom nem lehet más mint a ma kerecsennek nevezett sólyom. ( Valóban van összefüggés. A nagy-állat tartó őseink addig jöttek nyugatra amíg megfelelő legelő területeket találtak. Ezeknek a füves legelőknek a lakója az ürge a kerecsen fő tápláléka. A kerecsen is ott fészkel ahol biztos,  bőséges táplálékot talál.) Ez a teória - miszerint a turul azonos a napjainkban kerecsennek nevezett sólyommal -  jól jött a magyar ragadozó madár védő szervezeteknek is, hiszen az erősen megfogyatkozott állomány védelmére, fejlesztésére a politikusok - nemzeti tudattól is ösztökélve- könnyebben biztosítottak igen jelentős anyagi forrásokat.

Én ezt az elméletet töb okból is alaptalannak tartom. Korabeli írásokból tudjuk, hogy egy egy turul ajándék olyan jelentőségű volt, hogy népek sorsa függött tőle. Keleti miniatúrák ábrázolásaiból is kitűnik, hogy a hódoló népek valamely ritka igen megbecsült vadászmadarat visznek ajándékba. A Babur Name-ban hófehér lesapkázott vadászsólymot láthatunk. Elképzelhetetlen hogy valamely alávetett, vagy szövetséges nép olyan ajándékot küldjön amely egyáltalán nem ritka, nincs kiemelkedő értéke, bármely ügyes solymász tucatjával foghat belőle. A kerecsen napjainkig ezrével fészkelt e területen nem számított ritka madárnak. A kerecsent az Altáj környékén  itelginek kissé távolabb csakirnak, csereknek, az orosz kultúrkör területén pedig balabánnak, bolobánnak hívják. A Vefik féle török szótárból tudjuk hogy az OGUZOKNÁL a fejedelmi törzs jelvénye volt a turul, a többi 6 törzsnek is egy-egy solymász madár volt   a       jelvénye.:Szongur(sunkár,zombor,krecset),Togan, Csakir ( ma magyarul kerecsen),Sahin, Kartal, Tavzsandzsil. Tehát a hires solymász nép mint "totem" állatot is megkülönbözteti a vadász sólymot tehát a   szongurt (krecsetet) a turult és a Csakirt az általunk Petényi óta tévesen kerecsennek hívott sólymot. A solymászok most is és akkor is különbséget tudtak tenni az egyes vadászmadár fajok között. Jelentősen lecsökkent állományuk ellenére még ma is ezrével kerülnek piacra kerecsen sólymok. Ezzel szemben  a turulok állományát az orosz kutatók /Meizberg, Djementijev/ csupán 50-100 párra becsülték. Tehát ennek alapján sem lehet a két madarat azonosnak venni. Itt kell megjegyeznem, hogy a kerecsen esetében teljes, vagy részleges névcsere történt. Korabeli levelezésekből, solymászó költők verseiből, megtudhatjuk, hogy e madárnak régen ráró sólyom volt a neve. A felvidéki , Nyitra környéki híres sólyomtermő vidéken ma is ráró sólyomnak hívják. /bővebben: Bogyai,:Karácsony a solymászok legnagyobb ünnepe, Magyar solymász madár nevek./

A turul témakör három egymástól jól elkülöníthető területre oszlik, ugyan akkor, a szakrális turul vonatkozásában ezek a területek egymásra épülve szinte elválaszthatatlan egységet képeznek.

E területek :

- Turul a kitünő solymász madár.

- Turul a legendák solymász madara

- Turul a szakrális sólyom

 

A pusztai népekről szóló leírásokban, követ jelentésekben, régi solymász könyvekben gyakran feltünik a turul név. Ezen írások szerint a turul egy kitünő solymász madár, melyekkel a saját test tömegének a többszörösét meghaladó nagyságú prédát lehet elejteni. Vönöczky e sólyom faji meghatározásával kapcsolatos kutatásaiban "hattyúfogó" sólymot keresett, s talált is . Dzsingisz kán fiai és Timur lenk is turulokkal vadászott hattyúkra. E madár faji meghatározásának első lépései Meizberg nevéhez kötődnek.Tehát a t u r u l  egy olyan solymász madár amelyekkel méreteihez képest "nagy vadakat", hattyút , gémet, darut ejtenek el. Ezzel a teljesítményével, bátorságával a legkiválóbb  solymászmadarak között kell keresnünk. Fészkelési területe az Altáj és a Szaján magashegyi artikus régióiba van, ahol nyáron is a gleccserek határozzák meg a helyi klímát,  ezért egyes régi solymász könyvekben, mint havasi, vagy altáji sólyom szerepel. Ugyan ezen területek alacsonyabb régióiban nagyszámban fészkel a magyarok által ma kerecsennek, régebben rárónak, kéklábúnak , basztardnak  az oroszok által balabánnak oguzok által csakirnak nevezett sólyom. Tehát a turul és a kerecsen ugyan azon a területen fészkel, de eltérő magasságban, eltérő klímatikus viszonyok között. A solymászok e két madarat sohasem tévesztették össze, másként nevezték és más helyet foglaltak el a vadászmadarak  (és-vagy) totem állatok sorrendjében.

 

E kitünő , nagyrabecsült és igen ritka solymász madárnak a híre messze földre eljutott.  Követek, kereskedők , utazók, vándor solymászok vitték egyre messzebb e madarak hirét. E madarak bátorságáról, ügyességéről, vadászati teljesítményéről szóló elbeszélések szájról-szájra terjedve szinte Eurázsia és Ászak -Afrika minden zugába eljutottak, ahol csak ismerték, vagy gyakorolták a solymászatot. Mivel e madár igen ritka volt, csak igen tekintélyes fejedelmek juthattak hozzá, ezért legtöbb helyre csupán fantasztikus kiszinezett híre jutott el."Ez a leghíresebb és a legnemesebb solymász madár,mely igen ritka és csak Erzerumtól örményország felé eső területen található. Ha darucsapatra eresztik, akkor csak10 daru lerugása után elégszik meg a zsákmánnyal. Egyébként mindenféle madarat levág, amit röptében el tud érni." A nagyot mondás már akkor sem állt távol a vadászoktól utazóktól. E jelenséget ma jager-latein néven ismerjük. Egyes régi arab solymász könyvek miután égig magasztalták leírják, hogy olyan ritka, hogy ilyen madarat még nem is láttak. Baz Name ezt írja : A toghrult azért említem utolsó helyen,, mert olyan ritka, hogy sehol sem található, a legjobb solymász madár...ha prédára eresztik, vadrécér vadludat rúg le, úgy vág le rájuk, mint a ráró sólyom", tehát az igen kiváló hús-vér solymász madárból így lesz a legendák eszményi solymász madara.

 

Az emberiség hitvilágában, világlátásában ősidők óta kiemelt szerepet töltött be a felettük lévő, végtelen magasságokba terjedő égbolt. Innen kapta az éltető fényt , a meleget, a pusztító viharokat. Természetes módon ide képzelte  el az Isten, az istenek lakhelyét. Szerette volna kifürkészni akaratát, megnyerni jó indulatát, azonban ő nem volt képes a végtelen, az isteni magasságokba repülni. Az egyes kultúrákban ezt a szerepet, az isteni akarat közvetítését a végtelen égbolba felrepülő, a szemünk elöl a végtelenbe eltünő, majd a mindenség energiájával feltöltődve az ember számára elérhetetlennek tűnő sebességgel az érzékelhető világba vissza zuhanó ragadozó madarak töltötték be. E kapcsolat kialakulásának egy  sámán hithez kötődő változatát a burjátok egyik mondájából ismerhetjük meg.                                              A jó szellemek sast küldtek a földre, hogy ő legyen az emberek sámánja, aki az ég és a föld közötti közvetítö. Mivel a sas nem tudott beszélni az emberekkel, hiába végezte jól a munkáját, tanácsot adni szólni nem tudott. A szellemek úgy segítettek rajta, hogy egy fa tövében alvó asszonyhoz küldték, akire rászállt és teherbe ejtette. Igy lett az első emberi sámán.

Az Árpád ház Turul legendájában Emesének Álmos anyjának álmában turul sólyom jelent meg s Őt teherbe ejtette,  innen származnak dicső királyaink.(Eredet mondánk részleteit a Turul madár nyomában címszó alatt lehet megismerni) Ugyan ilyen eredet mondát olvashatunk a kirgiz MANASZ-ban. (Évkönyvünkben a MAGYAR SOLYMÁSZ-ban Somfai Kara Dávid fordításában  Jövendőmondó turul madár cimen olvashatjuk) E mondák biztosították ezeknek az uralkodó családoknak szakralitásukat, kiválasztottságukat.

Az Árpád házi királyok pajzsát turul forma madár díszítette.

A fejlett ókori társadalmak hit világában is igen jelentős szerepet töltöttek be a sólymok. Az egyiptomi képírásban a napistent sólyom alakjában ábrázolják. Az uralkodókat  sólyommal együtt ábrázolják. A sólyom a fejük fölött széttárt szárnyával mintegy védelmezi  a kiválasztottat. Ez egyben jelképezi az isteni kiválasztottságot, a szakralitást, hisz egy nép sorsa nagyban függ vezetője rátermettségétől, szerencséjétől és a gondviselő támogatottságától.  Ezt így fogalmazza meg egy VII. sz.-i  türk kagán.:" Az égen és földön, és minden helyen ahol a nap és a hold világít, még sohasem volt, hogy a kagán ne lett volna szent ember." (Bővebben: Bogyai: Turul madár nyomában) Tehetséges emberek lehettek hősők, hadvezérek, de vezető kinek sorsától népe boldogulása függöt, az csak isteni kiválasztott lehetett. Ezt a kiválasztottságot a szakralitást biztosította az isteni akaratot közvetítő sólyom, számos viláhódító nép vezető családjánál - igy a magyaroknál is- a turul. Az uralkodó családoknál ez a kiválasztottság öröklődik. Ha egy nép átmenetileg behódol, betagozódik valamely erősebb  birodalom szervezetébe és nemzet tudata nem szünik meg, szakrális vezető családja nem hal ki és népe hisz e vezető család szakralitásában, akkor az a nép képes újra önálló független néppé, nemzetté válni. Az új vezető eljövetelét kiválasztottságát általában álom jövendöli meg, mely mintegy megerősíti a kiválasztott ősi szakralitását, mintegy a szakrális ős reinkarnációja. Hisz Álmos családja is  turulos Attila hagyományokkal, leszármazott tudattal rendelkezett. de ezt nem csak Ők, hanem a többi törzs és a csatlakozott népek is tudták és bíztak kiválasztottságukban. Ugyan ilyen ősi turulos hagyományokkal rendelkezett a szeldzsük, majd az oszmán birodalmat megalapító török nép (Őket er-togrul vezette) 

Ebben a kiválasztottságban való hit olyan erős volt, hogy az ázsiai népek még a mult században is igyekeztek valamilyen Dzsingisz leszármazottat vezetőjükül megválasztani. (törét)

Ha valamely új vezető nem rendelkezett szakrális őssel, akkor elhíresztelte, hogy ő ilyen meg ilyen rokoni ágon Dzsingisz, vagy Attila leszármazott, hisz e nélkül nem tudta volna igazolni népe s ellenségei előtt kiválasztottságát, szakralitását.

Tehát  a világhódító keleti népeket vezető nemzetségek valamilyen turulos őssel rendelkeztek. Ez biztosította az isteni kiválasztottságot. A turul közvetítette az isteni akaratot, majd a történelem folyamán felbukkanó kiemelkedő vezetők eljövetelét egy egy turulos álom jövendöli meg, ezzel mintegy megerősitve annak kiválasztottságát.

Tehát e népeknél a turul mint az égi és földi hatalom közötti közvetitő szerepel.Ő biztosítja a kiválsztottságot, a vezető szakralitását, az isteni akarat közvetítését.

Sok kutató párhuzamokat állapitott meg a zsidó-keresztény hitvilág és az ősi turul hagyományok között:

Mária szentlélek általi fogantatása (Emesét is álmában a szent turul mintegy megtermékenyítette)

A kiválasztott eljövetelének megálmodása (Emese álma)

Az égi és földi hatalom közötti kapcsolatot biztosító szent lélek madár alakban való ábrázolása (Egyes népeknél a szentlélek ábrázolása állítólag ragadozó madár képében történt)

Miután a kiválasztott földi feladatát elvégezte, áldozattá válik, s mennyei magasságokból óvja népét./ Jézus keresztre feszítése és Mennybe menetele./(Álmos sem jöhetett be a Kárpát medencébe. Miután népét új hazájába vezette, tehát küldetését, feladatát elvégezte, feláldozták. Ez a ritus nem a magyarok egyedi hagyománya.)

A hasonlóság a nyugati uralkodó dinasztiák esetében is fellelhető. Hiszen mindenütt kiválasztott uralkodók vezetik népüket. Ez a kiválasztottság öröklődik. A szakralitást az egyház  és a szent lélek közvetítésével kapják meg, így válnak felkent szent uralkodókká, de ez már egy más téma egy más hagyomány, mely a vallástörténet világába vezet. Bizonyára sokan a kiválasztottság, a szakralitás ,a jövendő mondó álom ezoterikus összefüggéseit látják, vagy látni vélik turulos hagyományainkban. ...

folyt-köv(Ha e téma érdekel addig is elolvashatod :Karácsony a solymászok legnagyobb ünnepe c. írásomat)

A magyar madártanosok és néhány európai ornithológus véleménye szerint nem létezik a falco rusticolus altaicus, véleményük szerint ez a madár a kerecsen altáji alfaja. Én úgy vélem a területet és a helyi solymokat és solymászokat jól ismerős orosz tudósok jobban ismerik e madarakat. E madárnak a magyaroknak és sok pusztai népnek szent turul madarának madártani besorolását az orosz tudományos szervek a mai napig a rusticolusok közé helyezi. Erről később tültök fel hivatalos dokumentumokat az én egykori turul madaramról.

Az alábbiakban Djementjev professzor könyvéből közlök néhány fényképet.

 

 Djementijev professzor német nyelvű könyvének címe is mutatja a válaszvonalat a K-i és a Ny-i (solymász) kultúra között. Tőlünk keletre a vadász sólymokat krecset-nek sunkárnak, sumkárnak turulnak, tughralnak, tooril-nak, stb hívják, míg tőlünk nyugatra gerfalke, jagdfalk , régebben jégerfalk stb volt az elnevezése.

 

 

 

 

 

 

 

 Ma már több helyen tenyésztik ezeket a gyönyörű madarakat, genetikai vizsgálattal  valószínűleg tisztázható lenne, hogy a vadász sólymokhoz, vagy a k-i kerecsenekhez sorolhatók, esetleg ezek természetes hibridjei.

Oldal: Szakrális turul legenda
A SZAKRÁLIS TURUL LEGENDA KÖTI ÖSSZE A VILÁGHÓDÍTÓ SZTYEPPEI NÉPEKET - © 2008 - 2024 - dzsigt.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat