A kétpólusú világ megszűnése alapvetően megváltoztatta az emberiséget. A SZÉTBOMLÓ Szovjetunió önálló nemzetállamok kialakulásához vezetett, mely több helyen csak polgárháborúval valósulhatott meg. Megszűntek a kialakult társadalmi normák és az új normarendszerek még nem alakultak ki. Az eddig sok esetben szinte hermetikusan elzárt nemzetekre rászabadult a monopol tőke, a pénz mindenhatósága.. A tőke és az eszmék szabad áramlását kihasználva „szabad rablásos” kapitalizmus alakult ki. Minden és mindenki megvásárolható, így a természeti értékek is. A lakosság elszegényedését a korrupciót kihasználva megindult ezen államok természeti értékeinek szinte teljes kifosztása. Erre a nemzetközi természetvédelmi szervezetek majd két évtizednyi késéssel reagáltak, csak lassan kezdenek alkalmazkodni a megváltozott ill. a most kialakuló új erőviszonyokon alapuló világrendhez . Ugyan az ismétlődőttt meg, mint a DDT időszakában amikor a természetvédők jelentős hányada energiát pénzt nem kímélve a solymászat beszüntetésén fáradozott, ahelyett, hogy a solymászokkal összefogva a tenyésztést és visszatelepítést támogatták volna. E késlekedésnek köszönhetően többek között majdnem megsemmisült Mongólia, Kazahsztán, Kína kerecsen állománya. A nemzetközi és nemzeti szervezetek el voltak foglalva a csatlakozott országok természetvédelmi jogszabályainak finomításaival, összehangolásával, egyes tagállamok eltéréseinek engedélyezéseivel. / ki, hol, hogyan. hány, milyen védett állatot tarthat, tenyészthet stb./ Bizonyára többen felvetik: Magyarországon is volt rendszerváltás, mégis világviszonylatban kiemelkedő eredményeket értünk el a ragadozó madár védelem területén. Véleményem szerint ez közvetlenül és közvetetten is a szervezett solymászatnak köszönhető.
A hazai solymászok már 1961-ben felismerték, hogy szervezet és megfelelő szabályozottság nélkül a solymászatnak nincs jövője. A DDT és a szervezett duvad-irtás következtében szinte megsemmisült ragadozó madár állomány védelme érdekében mindent meg kell tenni, hiszen ragadozó madarak nélkül nincs solymászat. Először – részben természetvédelmi nyomásra – csak a tűzzel-vassal irtható héját használták solymászmadárként. Beépülve a MAVOSZ-ba felléptek a ragadozó madarak védelméért, megkezdték a vadászmesterek ragadozó madár ismereti és védelmi oktatását és vizsgáztatását. Egyre szélesebb körben ismertették a ragadozó madár tenyésztés és visszatelepítés Ny-európai és amerikai eredményeit. Ebben az időnen a MAVOSZ Ragadozómadár védő és Solymász Szakosztály volt hazánkban az egyetlen hatékony civil ragadozómadár védelmi szervezet.. A széleskörű ragadozómadár ismereti és védelmi előadás sorozatokon kívül megkezdték a ragadozómadár fészek felméréseket. 1974-re több mint 500 fészek adatait tartották nyilván. Az erdészetek bevonásával megvalósították a premizált fészek őrzéseket, elsősorban a parlagi sas, uhu és kerecsen fészkek vonatkozásában. Tagjaik részére – külső előadók bevonásával – vizsgaköteles tanfolyamot szerveztek.
A solymászat ellenzőinek nem kis tábora igyekezett a solymászatot törvények segítségével is minél szűkebb keretek közé szorítani, melyet csak a természet védelmi törvények szigorításával és minél hatékonyabb betartatásával lehetett elérni. Annak ellenére, hogy néhány jogszabály a solymászatra volt „kihegyezve” KÖZVETETTEN az egész ragadozó madár védelmet szolgálta. A magyar és a nemzetközi természetvédelmi szakemberek egy jelentős hányada a solymászatban látta a ragadozómadár pusztulás fő okát. Holott a solymászok több ezer éve alkalmazták a fenntartható használat elvét, kiméleti időket és védterületeket jelöltek ki mind a ragadozó madarak, mind a zsákmány állatok vonatkozásában. A ritka madarak vonatkozásában egyes érintett országok többszáz törvénnyel szabályozták begyűjtésüket, kereskedelmüket, elpusztításukat pedig halállal büntették. A solymászat beszüntetése érdekében kifejtett igen aktív tevékenység, jogszabályokon, médián keresztül a ragadozó madarak felé irányította a figyelmet így a solymászat indirekt módon is erősítette a hazai ragadozó madár állomány védelmét .
A megalakuló MME magába tömörítve az országban működő amatőr természetvédelmi csoportokat és a már szervezetten működő ragadozómadár védő és solymász szervezetet, konfliktusokon keresztül szétválasztotta a solymászatot és a ragadozó madár védelmet, majd igen magas fokra emelte a gyakorlati ragadozó madár védelmet. Kialakultak a madárvédelem civil szervezetei, a madárvédelmi szemlélet beépült a magyar társadalomba.
A rendszerváltozás idején a solymászat is és a természetvédelem is törvényileg szabályozott és a civil társadalomban már beépült volt. Ugyan ez volt a helyzet a szlovák a cseh és részben a lengyel gyakorlatban. Ha megvizsgáljuk, azokban a volt szocialista országokban ahol szervezett solymászat volt és a solymászok a természetvédőkkel megvívták harcaikat a szervezett solymászat fennmaradásáért, a ragadozó madár védelem magas fokon valósult meg és a rendszerváltás se ingatta meg a ragadozó madarak helyzetét.
A nemzetközi természetvédelmi szervek, szervezetek lassan kezdtek rájönni, hogy nekik nem az a feladatuk, hogy a szervezett solymászatot minden szinten támadják, hanem az, hogy minél szélesebb szövetségeket együttműködést valósítsanak meg a ragadozó madarakkal foglalkozó szervezetekkel így a solymászokkal is. Rájöttek arra, hogy a ragadozó madarakat csak a solymászokkal való világméretű összefogással lehet megmenteni. Közösen ki kell dolgozni a ragadozó madár védelemmel összehangolt a mai társadalmi és környezeti viszonyoknak megfelelő elveket és gyakorlatot a solymászat terén. Ennek az új szemléletnek az eredményei kezdenek ki bontakozni.
Ez az összefogás a solymászat és a ragadozó madarak védelmének világméretű összehangolása mindkét területnek nagy lendületet adott. A rendelkezésre álló energia és pénz nem a solymászat megtámadására és megvédésére, hanem egyrészt a gyakorlati ragadozó madár védelemre , másrész a solymászatra, mint a szellemi világörökségünk ápolására fordítódik.
A