A CÁRI VADÁSZAT (CÁRSZKAJA AHOTA) E MŰ A KÖZÉPKORI OROSZ CÁROK VADÁSZATÁT MUTATJA BE.RÉSZLETESEN ÍR A SOLYMÁSZATRÓL IS. PONTOS LEÍRÁST AD A SÓLYMOK ÉS SOLYMÁSZOK KIVÁLASZTÁSÁNAK A MÓDSZEREIRŐL A MADARAK BESZERZÉSÉRŐL SZÁLLÍTÁSUK ÉS ELLÁTÁSUK MEGSZERVEZÉSÉRŐL, MIRE ÉS HOGYAN VADÁSZTAK./BOGYAI FRIGYES
(néhány hónapon belül előkerülnek a fordítások és akkor feltöltöm Az általam leközlendő fordítás nem az eredeti műről készült, hanem Djementjev professzor német nyelvű - a vadászsólymokról írt könyvében található részlet fordítása)
Kultúrtörténeti szempontból jó lenne az egész művet lefordítani, hiszen e korról ilyen átfogó vadászattörténeti mű igen ritka, legtöbbjük töredékes. (Ezzel kapcsolatos javaslatokat a bogyai.frici@citromail.hu-n vagy a facebook-on várom.
G.F. GYEMENTYEV DER GERFALKE C KÖNYVÉBEN KÖZÖL RÉSZLETEKET A CÁRSZKAJA AHOTÁBÓL (CÁRI VADÁSZAT-BÓL) EZEKBŐL KÖZLÖK FORDÍTÁSOKAT.:
KULTURTÖRTÉNETI OLDALA: /A "Cári vadászat"-ból több részletet ismertet a solymászat és a vadászsólymok kultúrtörténeti, diplomáciai szerepének bemutatásához./
A VADÁSZSÓLYMOK ÉS A VÁNDORSÓLYMOK FONTOS SZEREPHEZ JUTNAK A NÉPHAGYOMÁNYOKBAN, A KÖLTÉSZETBEN ÉS A LEGENDÁKBAN.
Sokan ismerik Szent Bavon-ról, a solymászok védőszentjéről szóló legendát, melynek eredete a hetedik századra nyúlik vissza, s melynek alteregója a Rettegett Iván solymászáról Trifon Patrikejevről szóló orosz népmondában is megtalálható.
Bavon a legenda szerint solymász volt és Flandriában élt. ártatlanul bevádolták őt egy fehér sólyom elrablásával, s e miatt kötél általi halálra itélték. Mikor szerencsétlen már az akasztófa alatt állt és a hollók már károgtak a feje fölött, megjelent az eltünt sólyom és az akasztófára ült. Bavon ártatlansága minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, s így szabadon engedtékEnnek az eseménynek az emlékére több helyen templomot emeltek, így a Brabandi Valkensward-ban is.
Trifon solymász legendája arról szól, hogy Rettegett Iván egy alkalommal a viziszárnyasairól ismert Naprudnij faluhoz tartozó földbirtokon vadászott (jelenleg Moszkva egyik északi külvárosi negyede, a Rigai pályaudvar és a Trifon-utca környéke fekszik azon a területen), s ezen a vadászaton megszökött a cár kedvenc fehér vadászsólyma. A madár őrzése az ifjú solymász , Trifon Patrikejev (Patrikaja fejedelmi nemzetséghez tartozót jelent) gondjaira volt bízva. Rettegett Iván három napot adott neki arra, hogy a sólymot vissza hozza. Trifon Patrikejev ezt a három napot a Szokolnyicsi erdőben töltötte, de a madarat nem találta meg.
A harmadik napon este felé Velikij Prud-nál egy domboldalon lepihenvén elszunyókált. Álmában megjelent neki Trifon, a solymászok védőszentje, fehér lovon ülve, jobb karján a sólyommal. Szent Trifon elmondta a solymásznak, hogy a sólymot a Mitiscsi erdő egyik fenyőfáján találhatja meg.
A solymász miután felébredt álmából, ennek az útmutatásnak az alapján találta meg és vitte vissza a cárhoz a sólymot.
A haláltól való csodálatos megmenekülése emlékére Trifon Patrikejev bojár (herceg?) azonnal egy kis kápolnát emeltetett azon a helyen, később pedig egy kőtemplomot, mely a 16.század óta mindmáig épségben őrzi az esemény emlékét.
(megjegyzés, Bogyai: Bástyai Vadmadárból Vadászmadár c. könyvében a Trifon legenda egy másik változata szerepel.)
A templom a kőböl való építészet egyedi példánya, amelynek alapját homokkőből, falait pedig faragott fehér kőből építették.
Az egyébként igen kis méretű templom (20.ábra) a novgorodi stílus jegyeit viseli magán. (kb:5,5x5,5 m alapterületű.)
A kápolna falán egy értékes 16.sz.-i freskó maradt fenn, mely Szent Trifont ábrázolja, kesztyús jobb kezén egy fehér sólyommal. Ez az ábrázolásmód az ú.n. "orosz" Trifon-ikoné (melynek eredetije a Tretyakov képtárban található)
Szent Trifon ilyen módon való ábrázolása később nagyon elterjedt. Egyik- másikon még olyan felirat is található, hogy "Trifon mártír, a solymász".(Ami nyilvánvalóan a személyek összekeveréséből származó tévedés, mert Trifon Patrikejevet soha nem avatták szentté, ugyanakkor a Hagiografia szerint a Décius által 251-ben Nizzában meghurcolt Trifon-mártír soha nem volt solymász)
Napóleon 1812 évi hódító hadjárata idején a templomból a különböző nemesfém tárgyakat ellopták, de az épület és a 16.sz-ból származó freskó fennmaradt.
Igen érdekes monda maradt fenn Emeséről, a magyar Árpádházi-dinasztia (férfi ágon 1301-ben kihalt) legendás hírű ősének, Álmosnak anyjáról. E legenda szerint Álmos Emesének és egy vadászsólyomnak a gyermeke volt. Amikor ez a vadászsólyom Emesével találkozott, azt mondta neki, hogy leszármazottaikra fényes jövő vár. Az Árpádházi-dinasztia ezért a Turul nemzetségre vezeti vissza. Schenk legújabb kutatási szerint a Turul szó vadászsólymot jelent(éspedig annak altáji faját)