RAGADOZÓMADÁR-VÉDELEM AZ  ELMÚLT 100 ÉVBEN MAGYARORSZÁGON /Bogyai Frigyes/

 

 

 KIEGÉSZÍTÉSEK, GONDOLATOK, VÉLEMÉNYEK...

 

 

 

 

 

 

 

Néhány adat : Bogyai Frigyes dokumentum tárából való. Az adatok események pontosséga dokumentumok alapján ellenőrizhetők, Az MME időszk dokumentumai az "összeesküvés és árulás" címszavak alatt tekinthetők meg.

 xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

 Emlékek, tények, történetek a magyar ragadozómadár állományról és védelmükről. Ezek egy valós kép mozaikjai, de úgy vélem ettől reálisabb képet kaphat a tisztelt olvasó. :

A ragadozó madarak jogi, vadászati és társadalmi megitélését jól jellemzi a dúvad irtás szabályozás és gyakorlata. (részleteiben Bogyai : Amit a dúvad irtásról tudni kell, solymászat.hupont.hu)

A madártan, a madár védelem helyzetét mi sem jellemzi jobban, hogy egyre sürgetőbben merült föl hogy a Madártani Intézet külső munkatársi hálózatának lemorzsolódása miatt, kellene valamilyen széles társadalmi alapokra helyezett civil zervezetet létre hozni. Ezt a jogos igényt ismerte fel Rakonczay Zoltán az OTvH Elnöke és az ország még megmaradt működő , - többségében helyi - madarász szervezetek bevonásával szervezte meg, hozta létre az MME-t.

A ragdozó madarak helyzete a madárvédelmen belül is elhanyagolt és ellentmodásos volt. A védelmi intézkedések is tele voltak kis kapukkal szinte napjainkig.  Ugyan ilyen skizofrén helyzet állt elő a solymászat megitélésében is. (olyan is előforult, hogy akik itthon jóváhagyták, aláírták a szervezett solymászat feltételeit tartalmazó szabályozást, nemzetközi madárvédelmi fórumon azt állították, hogy Magyarországon nincs, megszünt a solymászat.... a széljárástól függően, hol megadták a solymász madarak tartási emgedélyét, hol vissza vonták, aztán ismét megadták....) A solymászat és madarászat 57 utáni szinte teljes szátválása is rányomta a bélyegét erre a korszakra. A szakemberek közül, körül szinte teljesen eltüntek a "terep emberek", csupán közvetetten jutottak információkhoz. A vadászok és madárvédők közötti viszony is tovább romlott a "duvad irtások" miatt. Ezért hosszú évtizedekig nem volt állomány felmérés, bizonyos következtetéseket a lelövési statisztikákból próbáltak levonni. Az első országos felmérést 1971.től a MAVOSZ Ragadozómadár-védő és Solymász Szakosztálya kezte el. Itt ki kell térni a titkosított fészek adatokra !!! Egyrészt az Intézetben meglévő régi fészek adatok szinte közszájon forogtak, másrészt, ha valaki elmesélte, hogy hol milyen fészket talált, ismer, szinte búcsújáró hely lett a fészek környéke... Ezért amikor a ragadozó madár védelmi munkák koordinálásával, szervezésével megbíztam Duhay Gábort, abban állapotunk meg, hogy a fészkelési adatokat titosan kezeli, ezekhez sem én, sem a vezetőség se a tagok nem juthatnak hozzá.

E korra vonatkozó becsült fészkelési adatok nálam is kissé alábecsültek. (Bogyai Frigyes : Ragadozómadár védelem és solymászat.  1972 MAVOSZ Ragadozómadár-védő és Solymász Szakosztály/ Tájékoztató I )A cikkben lévő adadok is valószínűleg innen származnak.

Egy terep embernek akkor se okozott nagy nehézéget egy fészek megkeresése. a továbbiakban néhány ilyen esetet is szeretnék elmesélni.

 A KÖVETKEZŐ PÉLDÁK IS MUTATJÁK A VÁROSOK KÖRÜL NEM FOSZTOTTÁK KI AZ OTT FÉSZKELŐ MADARAK FÉSZKEIT.. EGY KIS FÉSZEKKUTATÁSI ISERETTEL ÉS SÉTÁVAL BUDAPEST MELLETT IS LEHETETT TALÁLNI KERECSEN, PERLAGI SAS, HÉJA FÉSZKEKET. EZ AZOK KÖZÉ A KÖZKELETŰ VÁROSI LEGENDÁK KÖZÉ TARTOZIK AMELYET MÉG A TERMÉSZET- VÉDELEM FELSŐ IRÁNYÍTÁSA IS GYAKRAN HANGOZTATOTT : - EGY KERECSEN TOJÁSÉRT NYUGATON EGY VW ATÓT ADNAK.. MAJD KÖZEL KELETIEK 100 000 DOLLÁRT ADNAK EGY KERECSENÉRT

SÉTA AZ UHU FÉSZEKHEZ

A 70-es évekig nem jártem a Zemplénbe, házasságom révén iserkedtem meg Boldogkőváraljával. A gyerekek megszületése után nem csak szüretkor látogattuk meg anyosomékat. Az egyik májusi hazautazás alkalmával elhatároztam, hogy megkeresem az uhu fészkét. A szájhagyomány szerint még mindíg lehetett hallani huhogásukat. Gyereket nyakamba véve vizslám társaságában végigvizsgáltam a házunktól néhány száz méterre levő egykori kőfejtőt, majd a domboldalon fölkapaszkodva átnéztem a fészkelésre alkalmasnak ítéltt helyeket. Az egyik bokor alatt meg is találtam a fészket... Így találtam uhu fészket majd két órás családi kirándulással egybekötve. Csupán az idegesített, hogy gyakran legeltettek arra kecske nyájat és féltem, hogy a kutya is megtalálja... 74-ben az MME keretén belül - már kuttási engedély birtokában - jártunk Szabó Józseffel (Duci) a Bp. II.csoport titkárával zempléni fészkeket felmérni, természetesen ellenőriztük a boldogkőáraljai fészket is. A pár továbbra is ott költött, a fészekről, fiókákról a fotó honlapomon megtekinthető.

 

 

KÉK BUSSZAL A KERECSEN ÉS PARLAGI SAS FÉSZKEHEZ

A szerzők írásából úgy tűnik, hogy a nagyobb települések környékén minden fészket kifosztottak, a valóság ettől árnyaltabb. Az Ő tapasztalataikra környezetükre az ebből levont következtetésekre majd később vissza térek..

Budapest elég nagy település, itt él a lakosság ötöde és relatíve itt volt a legtöbb solymász is. 

Ebben az időben, ha egy kis kikapcsolódásra, vadmegfigyelésre vágytam, egyedül, vagy madarász-solymász cimboráimmal felültünk a fővárosi tömegközlekedés Nagykovácsiba vivő buszára és egy fél órán belül már a telki kormányrezervátum gyalogútjain, ösvényein jártunk. Itt volt minden, ha elég csenesen közlekedtünk találkozhattunk mufflonokkal, malacos vaddisznókkal és természetesen ragadozó madarakkal is. Ezek az állatok megszokták a kirándulókat. Ha nem háborgatták Őket egész közelről lehetett gyönyörködni bennük. Egy solymász szeme természetesen azonnal észreveszi a ragadozó madarakat is. Koranyári hajnalokon a séta út feletti ágakon űlő macskabagoly fiókákat épp úgy, mint a területen fészkelő kerecsen sólymokat. Szabó Duci barátommal a 70-es évek elején találtunk rá a parlagi sas fészekre, mely egy "létra fán" (ágai úgy nőttek, hogy minden megerőltetés nélkül fel lehetett lépegetni a fészekhez) ezt az előnyt kihasználva a fióka nevelés időszakában hetente 1-2 alkalommal meglátogatta a fiókákat és vitt nekik egy kis kiegészítő élelmet. Az öregek és a fiókák már személyesen ismerték... Ezen a területen 2 kerecsen is fészkelt, az egyik Nagykovácsi határában a vadföld szélén egy szakadt ölyv fészekben, a másikat, ha jól emlékszem a perbáli oldalon találtuk Nagy Sanyival (KISHUSZÁR) . Egy mélyen bevágódott szekérút oldalán lévő csenevész fasorban fészkelt, szinte karnyújtásnyi magasságban.. Az eset érdekessége, hogy Sanyi - jó fiú módjára - jelentette Pátkai-nak, majd Pátkai levélben kért fel - mint z MME Ragadozómadár-védő és Solymász Szakosztály titkárát, hogy ennek  veszélyeztetett helyen lévő fészeknek a védelméről gondoskodjunk. Ezekből a pélákból is látszik nem kellett se a Pilisbe, se a Bükkbe, vagy a Mátrába, Bakonyba utazni azért, hogy az ember fokozottan védett ragadozó madarakkal találkozzon ! Fészkelt ott uhu is, ha megkésve indult haza éjszakai vadászatából, Pesthidegkúti házam kertjéből gyakran láttam hazafele röpülni. Persze fészkelt ott ölyv, héja stb. Ezt az idilli állapotot egy sztrichnines duvad gyérítés szüntette meg. Ez az akció igen sikeres volt, se uhut, se parlagi sast, se kerecsent ez után nem láttam...

 

EBÉD ELŐTT EGY KIS HÉJA KERESÉS

Gyönyörű nyári délelőtt volt, együtt a család apraja-nagyja és természetesen néhány solymász cimbora. Miről másról eshetett szó, mint a madarakról.. Szó-szót követett , valaki felvetette, úgy hallotta a Hármashatár hegy Solymár felöli oldalán is fészkel egy héja pár. Mivel mi csak láb alatt voltunk, zavartuk nejemet a vasárnapi ebéd főzésben, elhatároztuk addig amíg elkészül átsétálunk és megkeressük a fészket.. Természetesen gyerekek, és vizslám is azonnal jöttek egy kis kiránulásra. A Virágos nyereg É-NY-i oldalán indultunk el a kijelölt túrista úton. Figyeltük hol látszik alkalmas hely a héjának fészkelésre, végül meg is leltük. A hegy Északi meredek bükköse kíváló fészkelési helynek tünt. Leereszkedtünk csatárláncba  végig mentünk és 500- 1000 m megtétele után meg is leltük a lakott fészket..  Meg volt a siker élmény, az ebéd előtti mozgás. A kirándulás után sokkal jobban esett az ebéd.. 

Ezeket a konkrét példákat azért mesélem el, mert a Haraszthy-Bagyura szerző páros úgy festi le ezt a korszakot, mintha a nagyobb települések környékének ragadozó madár állományát a solymászok letarolták, kifosztották volna.. Az Ő megalapozott tapasztalataikról később külön írok. A főváros környékén a sok solymász ellenére jelentős ragadozó madár állomány fészkelt. Bérces János kutatásai szerint Karvalyból igen jelentős állomány fészkel ma is Budapest területén. Alkalmazkodtak a civilizációhoz.

 

 

Ha lőhetem, miért nem tarthatom a héját ?

A szervezett solymászok skizofrén helyzetbe kerültek. 1968-tól a legális, szervezett, solymászok mind rendelkeztek vadász vizsgával, megfeleltek a fegyvertartási követelményeknek. Egyesek sport vadászok, de sokan hivatásos vadászok voltak, vadőrök, kerületvezető vadászok stb. A vadásztársaságok, vadgazdaságok  a jogszabályi keretek között - folytathattak duvad "gyérítést". A vadászok kötelessége volt a duvadak apasztása, tehát a fácántelepeken és azok környékén befogták, agyon csapták, vagy lelőtték a héjákat. Ugyan ezek az emberek, min solymászok nem foghattak be héjákat. Előzetes engedély alapján korlátozott számban (bonyolult előíráok szerint) voltak jogosultak  beszerezni.... Annak érdekében, hogy se a haszonvadakat, se a ragadozó madarakat fölöslegesen ne zavarják a solymászok 1971-től u.n. központi beszerzés történt. A solymászok közül néhány hivatásos vadász vállalta, hogy az igényeknek megfelelően, saját és a szomszédos vadászterületekről begyűjti az igényelt madarakat, melyeket központosítottan osztottunk szét. Ezek a vadászok meggyőzték a kollégáikat, hogy ne lőjék ki a fészkeket, így a költő pár életben maradt... Természetesen ennek a beszerzésnek voltak költségei is. Minden madárárért 300 forint költségtérítést kellett fizetni. Itt nem beszélek a szervezeten kívüli illegális solymászokról. Az illegális solymászt megszüntetését - mivel a hatóságok nem sok eredményt értek el - a legális solymászoktól várták el !!!  Nem ritkán inkább támogatták az illegális, vagy kizárt solymászokat mint a szervezett tagokat...  Sem akkor, se most nem tudom megmagyarázni milyen természetvédelmi elvek alapján alkalmazták ezt a kettős mércét.

 

A lét meghtározza tudatunkat, a szocializáció jelentős hatással van szemléletünkre.

A szerző páros a kor jellemzésénél megemlíti, hogy a nagyobb települések környékén a solymászok rendszeresen kifosztották az ött fészkelő ragadozó madarak fészkeit. Valóban, lokálisan voltak ilyen területek, de ez országosan nem volt jellemző.

Felmerül a kérdés hogyan jutottak ilyen summás kövtkeztetésre ? :

A dunakanyar, a pomázi rét sok helyi fiatalnak a teljes kikapcsolódást jelentette, iskolából haza térve szinte összes szabad idejüket itt töltötték, itt nevelketek. Az egész területet szinte sajátjuknak tekintették...

 Sokan közülük  elismert hivatásos vadászok, vadőrök, állat idomítók, solymászok, madarászok lettek. Ahogy cseperedtek  egyre jobban terjesztették ki éreklődési körük határait, feéfedezve a Pilis ragadozó madarait, héjáit, sólymait, uhujait... Erről a korról, ezeknek a fiataloknak életéről szemléletéről írt nagyon reálisan Dúzcz László : Harmatcseppek című könyvében. Mindent mi ott élt, költött szinte sajátuknak tekintették. 1968 után, amikor megteremtődtek a legális szervezett solymászat feltételei  (a hatóságok egyértelmű állásfoglalása az volt, hogy Magyarországon legálisan csak e szervezet keretein belül lehet solymászni) ezeknek a fiataloknak egy része is belépett a legális solymászok közé... A Szakosztály vezetőinek nem kis gondja volt, ezeket a fiatalokat is a jogszabályok és megállapodások betartására szorítsa. Ezek megsértői fegyelmi büntetést kaptak, súlyos esetben kizárásban részesültek. Az évek (évtizedek) alatt kialakult szemléletüket nehéz volt megváltoztatni..

Fölmerül a kérdés mi köze van ezekhez az ifjaknak a szerző pároshoz ?

Itt ebbe a közegbe nevelkedett lett solymász-madarász Bagyura János, ismerte gondolkodásukat stiklijeiket, köztük szocializálódott. Természetesen ezek az ifjú kori élményei meghatározták későbbi szemléletét, következtetéseit is.

A pilisi parkerdő területén folytattak madárvédelmi - kutatási tevékenységet Haraszthy László Szentendrey Géza és barátai. Természetesen több igen hasznos tevékenységük mellett kiemelt fontosságúnak tartották a ragadozó madarak fészkeinek feltérképezését, megvédését. A fönt említett dunakanyari "szabad gondolkodású" ifjak, kik később is saját elveik szerint madarásztak solymásztak, mint említettem az ott fészkelő madarakat is szinte sajátjuknak tekintették, fészkeiket kiszedték stb.  Így kerültek érdek ütközésbe H.L-ék és a helyi ifjak egy része. Többjüket a solymászok kizárták soraikból, de - a hatóságok elnéző hozzáállása miatt - tevékenységüket tovább folytatták. Ez nem csak az ottani madárvédőknek jelentett problémát ! A legális, szervezett solymászokra is demoralizálólag hatott, hisz a szervezeten kívüli solymászok sokkal nagyobb lehetőséget élveztek, őket nem korlátozták a legalitás kötöttségei. Időnként hosszas herce-hurca után kaptak néhány száz forintos büntetést. Valóban a Pilisben voltak olyan fészkek melyeket éveken keresztül engedély nélkül kiszedtek. A szerző páros az itteni tapasztalatok alapján vont le sokszor országos szintű következtetéseket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...... folyt köv

 

 

Oldal: A RAGADOZÓMADÁR VÉDELEM ELMÚLT SZÁZ ÉVE MAGYARORSZÁGON
A SZAKRÁLIS TURUL LEGENDA KÖTI ÖSSZE A VILÁGHÓDÍTÓ SZTYEPPEI NÉPEKET - © 2008 - 2024 - dzsigt.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat